prépost-kanonok, szül. 1811. nov. 26. Szomolnokon (Szepesm.) a bölcseletet Rozsnyón, a theologiát 1832-től Bécsben hallgatta. Felszenteltetett 1835. júl. 12. A rozsnyói püspöknek, 1840. a pécsi püspöknek szertartója, 1847. pécsi papnevelő-intézeti tanár, 1849. jan. mohácsi plébános lett. 1849. okt. esztergomi kanonokká neveztetett ki. 1850. jan. 7. foglalta el állását. 1861. jan. 16. komáromi főesperessé, 1865. július 1-én szent-tamási, 1886. jan. 4. szent-istváni, 1869. júl. 5. szentgyörgymezei préposttá és székesegyházi főesperessé, 1869. szeptember 15. őrkanonokká, 1870. máj. 28. éneklőkanonokká és végre 1871. nov. 4. olvasókanonokká lépett elő. 1852-ben a papnevelő kormányzójává, 1853. aug. 6. révi cz. préposttá, 1855-ben nagyszombati érseki helynökké, majd pápai praelátussá lett. Meghalt 1872. deczember 25. Esztergomban.
Beszéde a Haas Mihály, Gedenkbuch der k. freien Stadt Fünfkirchen 1852. cz. munkában (Rede, gehalten am Feste des hl. Petrus Fourerius in der Klosterkapelle.)
Munkája: Evangeliumi történet. Pest, 1852. Két kötet.
Új M. Sion 1873. 76. l.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi írók csarnoka. Nagyszombat, 1893. 466. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 469. l. és gyászjelentés.