orvosdoktor, Budapest tiszti főorvosa, szül. 1842. máj. 1. Tétényben (Pestm.); középiskoláit a budapesti piarista és állami gymnasiumban, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten és külföldön végezte. Orvosi oklevelet 1867-ben Bécsben nyert és mint gyakorló orvos Budapesten telepedett le, a hol 1872. és 1873. mint hatósági choleraorvos működött. 1878-ban tiszti főorvosi szaksegéddé, majd tiszti főorvosi helyettessé nevezték ki. 1897. decz. 29. a székesfőváros törvényhatósági bizottsága tiszti főorvossá választotta meg. Tagja volt a székesfőváros törvényhatósági bizottságának, valamint a közegészségügyi bizottmánynak. 1892-ben a fertőtlenítő intézetet alapította. Az 1893. cholerajárvány után megkapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, 1899. decz. kinevezték az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagjává. Meghalt 1904. április 27. Budapesten.
Munkája: Test- és egészségtan középiskolák, tanítók, szülők és a művelt közönség használatára. Bpest, 1876. (Ism. Prot. Egyh. és Iskolai Lap, Néptanítók Lapja 1877. 143. l., 2. jav. kiadás... 3. jav. k., számos a szövegbe nyomott ábrával, 1886. 4. jav. kiadás 1891., 5. jav. k. 1896., 6. jav. k. 1899., 7. kiadás. 1903. U. ott.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 548. l.
Vasárnapi Ujság 1902. 29. sz. arczk., 1904. 18. sz. (Nekr.)
M. Könyvészet 1903.
Petrik M. Könyvészete 1886-1900. 741. l.