Schenzl Guido (János, Jeromos, Miksa),
bölcseleti doktor, admonti szent Benedekrendi apát, a m. tudom. Akadémia rendes tagja, szül. 1823. szept. 28. Haus helységben (a felső Enns völgyében, Gröbming közelében), hol atyja Sch. Ferencz Jeromos cs. kir. uradalmi ellenőr volt. Gymnasiumi tanulmányait Judenburgban kezdte és Gráczban befejezte. 1841. szept. 4. Admontban a szent Benedek-rendbe lépett, hol szerzetesi név gyanánt a Guido nevet vette fel. 1846. aug. 4. miséspappá szentelték. Két évig működött az admonti klastromból ellátott plébániákban mint segédlelkész, mire apátja, Král Benno, Gráczba küldte, hogy ott az egyetemen a chemiai és physikai tanulmányokkal foglalkozzék. Mint a philosophia doktora 1850-ben tért vissza a rend házába, de még ugyanazon évben Marburgban a főgymnasiumban póttanári minőségben szept. 10-től 1851. decz. 17-ig alkalmaztatott. Ezen év decz. 24. már Budán volt a kir. kath. főgymnasiumban, miután 1851. decz. 11. a tanári vizsgálatot a physikából és mathematikából letette. Budán előbb mint póttanár működött 1854-ig, de már 1855. január 5. a budai királyi (mostani II. ker. állami) főreáliskola szervezésével és igazgatásával bízták meg. A főreáliskola épületének emelésekor Sch. egy meteorologiai és földmágnesességi observatorium felszerelését is kieszközölte. Ezen helyiségben az intézet költségén beszerzett műszerekkel rendes meteorologiai észleléseket vitt véghez s azonkívül a mágneses declinatio változásait figyelte meg. Ezen észleléseken kívül a reáliskola kertjében elhelyezett talajhőmérőkkel rendes méréseket eszközölt. 1866-ban az Akadémia akkori elnökének, br. Eötvös Józsefnek indítványára Buda főváros községébe a főreáliskolát Meyerstein-féle átmeneti csővel és egy csillagászati órával látta el, hogy ezen eszközök segítségével a városi órák szabályozására naponként délben időjelzés eszközöltessék. Az 1867-ben megkezdett déllövés azóta megszakítás nélkül fennmaradt. Sch. a magyarországi földmágnesességi viszonyok hiányos ismereteinek kiegészítését magára vállalta s több helyt tett geographiai és földmágnesességi meghatározásokat, különösen Kruspér Istvánnal és külön is 1864. és 1867-1869. években hazánk különböző helyein. Mint idegen föld szülöttje, helyzete némileg kényes volt, azonban az ő tetőtől talpig becsületes, nyílt jellemével és nemzeti dolgokban mindig tapintatos felléptével sohasem keveredett a germanizáló apostolok hírébe. Idegen létére ő magyar tanítványainak nemzeti érzelmeit mindig helyesen fogta fel. Még az alkotmány helyreállítása előtt a magyar nyelv tanulásához hozzáfogott és annyira bírta megtanulni, hogy folyékonyan beszélni ugyan soha sem tudott, de hivatalos és tudományos irataiban helyesen kezelte. A m. tudom. Akadémia 1867. jan. 30. levelező tagjának választotta (rendes tag lett 1876. jún. 8.). 1868. aug. a kormány, hogy nehéz feladatain könnyítsen, Say Móriczot aligazgatói minőségben a főreáliskola tanulmányi és adminisztrativ ügyeivel bízta meg. A gazdasági ügyeket Sch. tartotta fenn magának. 1870. ápr. 8. a meteorologiai és földmágnesességi m. kir. központi intézet felállíttatott; igazgatójául az Akadémia ajánlatára júl. 12. Sch. neveztetett ki. Az ország különböző vidékein az állomások hálója mindinkább sűrűbbé vált. 1880-ban fejezte be a m. koronához tartozó országok földmágnesességi viszonyainak felkutatását czélzó vizsgálatait, melyek összegyűjtésével és kiegészítésével a kir. m. természettud. társulat még 1872-ben megbízta. Ezen évben a budai főreáliskola részére 2000 forintos alapítványt tett és ebből 100 forintos ösztöndíj-állomás szerveztetett. Rendje káptalanja 1886. április 7-én az admonti apátság administrátorává választotta és ő kénytelen volt életének 63. évében fővárosunk enyhe éghajlatát és független hivatalát, melyet 31 évig megszokott és hol köztisztelet tárgya volt, Admont zordon éghajlatával fölcserélni, s 1890. febr. 10. rendes apáttá avattatott, hol azonban még azon év nov. 23. meghalt. 1875-ben a párisi Congrès international des sciences geographiques díszokmánynyal és éremmel tüntette ki, 1876-ban Akadémiánk nagy jutalmát elnyerte; Magyarországból való távozása után sikeres tevékenysége elismeréseül ő felsége a III-ad osztályú vaskoronarend lovagkeresztjével tüntette ki; H. p. szentszéki tanácsos, a magy. orsz. statisztikai tanács, a kir. m. természettudományi, az ausztriai meteorologiai társulat s az orosz «Société Imperiale des Naturalistes de Moscou», a stiriai természettudományi társaság és a római «Academia pontificia di nuovi Lincei» rendes, az emdeni természetbuvárló társulat tiszteletbeli, a m. földrajzi társaság s a cs. és kir. ausztriai földtani intézet levelező tagja volt. A m. tudom. Akadémiában 1891. decz. 7. Heller Ágost tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a budai gymnasium Programmjában (1853. Die Chemie als Bildungsmittel überhaupt, insbesondere der Einfluss der Analysis auf geologische Ansichten, 1854. Analysen von Schlacken und Hüttenproducten in ihrer Bedeutung als künstliche Mineralien, 1856. Adatok a budapesti II. ker. reáliskola történetéhez, 1863. Magnetische Ortsbestimmungen im Königreiche Ungarn); a bécsi cs. kir. geol. Reichsanstalt Jahrbuchjában (I. Analyse der Bleispeise von Oeblarn in Obersteiermark); a Mathem. és Természettud. Közleményekben (IV. Magnetikai helymeghatározások Magyarország- és Erdélyben 1864); a Pesti Naplóban (1866. Az elpárolgás szabad levegőben Budán, németül a bécsi Zeitschrift der österr. Gesellschaft für Meteorologieban); az Akadémiai Értesítőben (1869. A napmelegség terjedése a föld mélyébe, az akadémiai observatorium észlelései szerint, 1874. Az 1871. évi időjárás főtüneményei); a Jahrbuch der k. k. Centralanstalt für Meteorologieban (IV. Tátrafüred, Lőcse, Tokaj); a Természettudományi Közlönyben (1871. Mágnességi meghatározások 1869-ben, Kondorral együtt, 1873. Új meteorologiai állomások a hazában, 1874. Az 1871. évi időjárás Magyarországon, 1875. Stahlberger Emil halála, Magyar meteorologiai hálózat terjeszkedése. 1876. A Duna zeruspontja, Az aneroid barometerről, A villámhárítók alkalmazásáról, 1884. A Krakatau vulkán kitörésének hatása a budapesti légnyomásra, 1886. Magyarország csapadékviszonyai).
Munkái:
1. A magnetikai lehajlás megméréséről. Székfoglaló értekezés. Pest, 1867. Értekezések a term.-tud. köréből I. 5.)
2. A napmelegség terjedése a föld mélyébe. U. o., 1867-69. Két rész, két grafikai táblával. (Mathem. és Természettud. Közlemények V. 2., VII. 1.)
3. Magnetikai helymeghatározások Magyarországban 1866. és 1867. években. U. ott, 1868. (Mathem. és Természettud. Közlemények VI. l. Kruspér Istvánnal együtt.)
4. A meteorologiai és földdelejességi magy. kir. központi intézet Évkönyvei. Bpest, 1871. II. k. 1872. A hőmérsék szabályszerű menete Budapesten. U. ott, 1874. Táblázattal. III. k. 1873. Magyar meteorologiai állomások. U. ott, 1875. Térképpel IV. k. 1874. U. ott, 1876. V. k. 1875. U. ott, 1877. (Magyar és német szöveggel), VI-IX. 1881. (Mások közreműködésével.)
5. Időjárási viszonyok Magyarországban 1871. évben, különös tekintettel a hőmérsékre és csapadékra. U. ott, 1874. Hét kőnyomatú színes táblával.
6. Magnetikai helymeghatározások Magyarország délnyugati részén 1869. évben. U. ott, 1870. Két táblázattal. (Kondor Gusztávval együtt. Mathem. és Természettud. Közlemények VIII. 3.)
7. Útmutató a meteoritek megfigyelésére. U. ott, 1876. Két fametszetű ábrával.
8. Az isogonok rendhagyó menetéről Magyarország erélyi részeiben. U. ott, 1877. Három táblával. (Értekezések a term.-tud. köréből VIII. 1.)
9. Lehajlási meghatározások Budapesten és Magyarország délkeleti részében. U. ott, 1878. Térképpel. (Értekezések a mathem. tud. köréből VI. 4.)
10. Adalékok a magyar korona országaihoz tartozó országok földmágnesességi viszonyainak ismeretéhez. U. ott, 1881. (Legnagyobb műve, 16 évi szorgalmas munkának eredménye).
11. Útmutatás meteorológiai megfigyelésekre. U. ott, 1884.
12. Útmutatás földmágnesességi helymeghatározásokra. U. ott, 1884. 113 ábrával.
13. A magyar korona országainak csapadék-viszonyai. U. ott, 1885.
Budapeti Hirlap 1855. 634. sz.
Akadémiai Almanach 1868. 244., 1870. 244., 1871. 262., 1873. 372., 1874. 154. lap.
Szőllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. I. 53. l.
Szinnyei Könyvészete.
Scriptores Ordinis S. Benedicti. Vindobonae, 1881. 402. lap.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Természettudományi Közlöny 1890. 635. l.
Vasárnapi Ujság 1890. 48. szám.
A budapesti II. ker. áll. főreáliskolának 35. évi Jelentése 1891. (Heller Ágost.)
Akadémiai Értesítő 1892. (Heller Á. emlékbeszéde.)
Pallas Nagy Lexikona XIV. 936. l. és gyászjelentés.