népiskolai igazgató-tanító, szül. 1854. máj. 28. Kis-Teremián (Torontálm.); mint szegény szülők gyermeke eleinte csere útján, később a szegedi gymnasiumban végezte az alsó osztályokat; mint házitanító s a piarista klastromban teljesített szolgálatok után tartotta fenn magát. Hajlamait követve, 1871-ben belépett a csongrádi (most félegyházi) állami tanítóképzőbe, hol a három éves tanfolyam elvégzése után 1874-ben tanítói oklevelet nyert. 1876-ban Budapesten jeles eredménynyel végezte a polgári iskolai tanítóképzőben a nyelv- és történelmi szakcsoport kétéves tanfolyamát is; azután gyakorlati működését Torontálmegye Szerb-Csanád községében, mint az ottani népiskola igazgatótanítója, az V. és VI. osztályban kezdte meg. 1878-ban letette a polgári iskolai tanítóképesítő vizsgát, de továbbra is megmaradt csanádi állomásán. Itt az iskolát megmagyarosította és megalakította az ottani méhésztársulatot, mely országos hírnévre tett szert. E társulatnak ottléte alatt ő volt elnöke. 1888-ban ugyancsak igazgató-tanítói minőségben Fehértemplomba, a német-magyar tannyelvű községi iskolához neveztetett ki. Azóta itt teljes odaadással működik a magyar nyelv terjesztésén. Két ízben részesült jutalomdíjban. A Fehértemplom város polgársága azzal tüntette ki, hogy 1893-ban megválasztotta Temesvármegye törvényhatósági bizottsági tagjává. Az 1890-ben Budapesten tartott IV. egyetemes tanítógyűlés egyik másodelnökének választotta meg. Tagja az országos tanítói bizottságnak.
Czikkei a paedagogiai lapokban jelentek meg.
Vaday József, Magyarországi tanítók és tanítónők ezredéves Albuma. Békés-Csaba, 1896. Fénynyom. arczk.