Scalichius (von der Leiter) Pál (likai gróf),
bölcseleti és theologiai doktor, I. Ferdinand magyar és cseh király udvari káplánja (mint magát nevezni szokta), szül. 1534-ben Zágrábban, hol atyja Jelenchych Mihály paraszt származású iskolamester volt, ki korán elhalt és fia anyjához Skalichka Katalinhoz (ki ismét férjhez ment és mint varrónő még 1564-ben is élt) került Laibachba. Textor Orbán laibachi püspök támogatásával a fiatal «zágrábi Skalitz Pál» 1547-ben mint ösztöndíjas került a bécsi egyetemre, hol 1551-ben magisteri fokot nyert, valamint 1552-ben a bolognai egyetemen theologiai doktor lett. Rómából III. Gyula pápa ajánlataival visszatért Bécsbe, hol I. Ferdinand császár kinevezte udvari káplánjának és a laibachi püspök coadjutorának. Azonban több eset miatt a császár a legnagyravágyóbbnak és hazugnak nyilvánítván őt, 1557-ben Bécsből kiutasította. Miksa király ajánlataival Stuttgartba és Tübingába ment, hol Truber tanár, Vergerius P. P. és Ungnad H. báró társaságában 1558-61. tartózkodott és slovén-horvát irodalmi vállalataiknál közreműködött. Itt ág. evangelikusnak és az anyja után fölvett nevével a veronai Scaligerektől származottnak vallotta magát. Ezentúl a következő nevet és czímeket használta: Scalich Pál vagy Scaliger, Scala herczege, von der Leiter, római birodalmi úr, magyar birodalmi gróf, Hun gróf, veronai márkgróf, a szentírás doktora, Krisztus árvája és számüzöttje; jogot formált a magyar- és horvátországi, valamint ausztriai birtokaira, sőt Verona, Vicenza és Benevent városokra is. Az öreg Ungnád bárót annyira behálózta szélhámosságaival, hogy az segítségét igérte birtokainak visszaszerzéséhez, ha felét neki átengedi, a mit több német herczeg és gróf tanuskodása mellett szerződésileg is megerősítettek. S. 1561 végén, ezen előkelő urak ajánlatával Albrecht porosz herczeghez utazott Königsbergbe, hol a legjobb fogadtatásra talált és teljes hitelt élvezett; úgy hogy a herczeg udvarában tartotta, tanácsosának kinevezte, sőt kivánságaival, terveivel együtt Zsigmond Ágost lengyel királynak is ajánlotta; ekkor Kreuzburg városát (Poroszországban) az uradalommal együtt neki ajándékozta. Daczára annak, hogy egy porosz nemes által mint kalandor és szélhámos lelepleztetett, Albrecht herczeg mégis pártfogásába vette. Ekkor 1565-ben a porosz nemesek a lengyel királyhoz, mint hűbérurokhoz fordultak panaszukkal; S. pedig be sem várva a kiküldött vizsgáló-bizottságot, Danzigba menekült, honnét, állítólag mint a herczeg küldöttje, Berlinen, Wittenbergen és Majna melletti Frankfurton keresztül Párisba utazott. A lengyel kiküldöttség pedig 1566. aug. száműzöttnek nyilvánította; bűntársai közül hármat Königsbergben kivégeztek, a negyediket száműzték. 1574-ben sikerült a valoisi Heinrich lengyel király kegyét megnyernie és visszatérhetett Danzigba, hol mialatt birtokainak visszaszerzéseért pörösködött, 1575. máj. vagy jún. meghalt.
Munkái:
1. Occulta Occultorum Occulta... Esdrae. Perfectis quaedam palam facies, quaedam sapientibus absconse trades. Excudebat Michael Zimmermannus. Anno M.D.LVI. (Bécs.)
2. Glossa... in triginta duos Articulos Canonis Missae ex Apostolo. Romae, M.D.LVIII.
3. Dialogus... de missa G. Ostermarius Lectori... Tvbingae, M.D.LVIII.
4. Encyclopaediae, seu Orbis disciplinarum tam sacrarum, quam prophanarum, Epistemon: ... Theses Mysticae Philosophiae. Eulogus... De iusticia aeterna... Exilium... De Labyrintho Romani Antichristi. De Illustrium origine. Revolutio alphabetaria... Dialectica contemplativa... Conclusiones... Glossa... Epistola ad Romanum Antichristum. Encomium Scientiarum. Basiliae, M.D.LIX.
5. Ad Invectissimum et Augustissinum Principem... Ferdinandum... Genealogia, seu de antiquissima Scalichiorum, Siue a Scala olim complurium Regnorum, & multarum nationum foelicissimorum Principum, Origine ab Anno Salutis LXXX. usq. ad Annum M.D.LXI. Sermo... Argentorati, 1561. (és Regiomonti, 1563. Németül. U. ott, 1561. Szerző arczk.)
6. Ad Inclytum Regiomontanum Gymnasium, Stoianum in Vaporem Scholia. Regiomonti Borussiae, 1562.
7. Satirae Philosophicae Sive Miscellaneorum. Tomus Primus. Accessit Genealogia Praecipuorum Europae Regum & Principum, &c. a Gothis deducta per utrumq. sexum Authore Heilriho Zeellio Agrippinate, Ill. Principis Bibliothecario Geographo & Historico. U. ott, 1563. (S. ajánlásának kelte Vilnae Non. Martii 1562.)
8. Genealogia Insignium Europae Imperatorum... stb. U. ott, 1563. (Előbbinek függeléke, külön czímlappal és lapszámozással.)
9. Ein klarer und wohlgegründeter gegenbericht... Auff die vermeinten Fürbringen. Schein und Schriften, so Albreucht Truchses von Wetzhausen, wider Herrn Scalichium &c. an Fürstlichem Hofe, &c zu Preussen eingelegt... U. ott, 1565.
10. Andere Apologia oder Schutzrede. Auff das unbekandte, blinde und heimliche geschrey, so hin und herwider von seinen Herkommen geredt und gesagt wirdt. U. ott, (1566.)
11. Gegründete Ableinung wider die aufgebrachten Zeugnissschriften Albr. Truchsess, Skalich's Geburt, Abkunft und Stamm betreffend. Hely n., 1566.
12. Urtheile der vortrefflichsten Städte, Rechtsgelehrten und Gerichten, so in der ganzen Europa vorhanden, von dem Ursprung, Geschlecht und Namen Pauli Fürsten von der Leiter Hörgrafen und Fürsten des Königreichs Ungarn, Grossfürsten der Hunnen, Markgrafen von Verona... wider Albr. Truchsesz von Wezhunsen und andre lästerer. Manifestweise verfasst. Kölle, 1567.
13. Qverela ad Serenissimum... Regem Polonorum... super calumnia, cum incredibili tyrannide, sibi adsenti, & in principali Legatione occupato, per quosdam sceleratissimos Sycophantas, apud suam Regiam Maiestatem, nefarie ac proditorie intentata... in Pathmo. Hely n., 1567.
14. Censura breuissima de potissimis huius seculi sectis, de moribus Antichristi, de extremo iudicio: & certissima via ac methodus de dignoscendis Spritibus an ex Deo sint: hac tempestate maxime omnibus Christianis perquam utilis & necessaria, ad Zoilum. Milano, 1568.
15. Epitoma. De Origine Scaligerorum, Eiusque Brevi Deductione... U. ott, 1568.
16. Censura. Oder ein kurtze beschetzung der furnembsten Secten... Cölln, M.D.LXIX. és 1570.
17. Miscellaneorum De Rerum Caussis, Et Saccessibus & de secretiori quadam Methodo qua euersiones omnium regnorum, vniversi orbis & futurorum series erui possint, Libri septem... U. ott, 1570.
Acta Borussica. Königsberg és Leipzig 1730. III. (Scalichiana.)
Voigt J., Paul Scalich, der falsche Markgraf von Verona. (Berliner Kalender für 1848.)
Kukuljevics Iván, Pavao Skalics. Zágráb, 1875. arczk.
Allg. Deutsche Biographie. Leipzig, 1892. XXXIV. 443. l. (Neve Skalichnak írva.)
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész. 130., 136-38., 146., 148., 151., 152., 159., 162-164., 166., 168., 169., 172., 176. l.