vegyi doktor, kir. tanácsos, a budapest-vidéki tankerület kir. főigazgatója, a magy. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1830. október 4-én Székesfejérvárt, hol atyja gyógyszerész volt; a gymnasiumot szülőhelyén, a bölcseleti tanulmányokat Egerben és Pesten végezte; anyai nagybátyjának Petzelt Józsefnek ösztönzésére mérnöknek készült és az 1847-ben tervezett buda-székesfejérvári vasutnál mint mérnök vett részt. Mindazonáltal 1848-ban a szabadságharcz kitörésekor fivéreivel együtt beállott honvédnek és mint köztüzér, utóbb mint tűzmester Dembinszky hadseregében a harcz végeig részt vett. A szabadságharcz után hazatért szüleihez és atyja mellett gyógyszerészszé, majd vegyészszé akarta magát kiképezni. Rudolf fivérével együtt 1853-54-ben a bécsi egyetemet látogatta, ott szerezte gyógyszerészi oklevelét és ott lett 1855-ben a vegytan doktora; ott nyerte meg tanárának Redtenbachnak barátságát, kinek buzdítására tudományos dolgozatait közölte a bécsi tudom. akadémia kiadványaiban. 1855-ben Wertheimnak, a pesti egyetem chemia tanárának segédje lőn és 1858-ig működött ott, magyarázva a tanár német előadásait. 1858. okt. 11. az akkori cs. kir. helytartótanács által a budai főreáliskolához a vegytan tanszékére mint póttanár neveztetett ki, miután a reáliskolai tanári vizsgálatot 1857. ápr. 11. Bécsben letette. 1860. márcz. 18. rendes tanárrá nevezték ki. 1861-ben neki és tanártársának Hofer Károlynak sikerült azon engedély kieszközlése, hogy néhány tárgy magyarul taníttassék. 1862-63-ban honosította meg az intézetnél a vegytani gyakorlatokat, melyeket távozásáig 1864-ig mindig maga vezetett. 1868. aug. 4. a m. kir. vallás- és közoktatási miniszterium elrendelte, hogy a tantárgyak magyarul adassanak elő s aug. 24. Sayt ez intézet fegyelmi és tanítási ügyeinek kezelésére aligazgatónak nevezte ki, 1870. aug. 29. pedig igazgatónak. 1863-ban a leköszönt Szabó József dr. helyébe a kereskedelmi akadémiába a chemia és physika tanítására hívták meg, mely intézetnél az 1867-68. iskolai év végeig működött. A m. tudom. Akadémia 1869. ápr. 14. választotta levelező tagjai sorába. 1870-ben élére állott a budai ipariskolának és a pesti hadosztályi iskola hadapródjai számára kisérletes előadásokat tartott a természettan és vegytanból 1878-ig; ennek elismeréseül 1872. szept. 7. a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1870-76-ig tevékeny részt vett a Pesten rendezett esti előadásokban. 1872-ben az országos középiskolai tanáregyesület elnökének választotta meg. A főváros egyesítésekor polgártársai a városi képviselőtestület tagjává választották meg és így tagja lett a főváros tanügyi és egyéb közmívelődési egyesületeinek. 1875-ben az országos tanárvizsgáló bizottságba vizsgáló taggá, 1877. pedig a budapesti vizivárosi állami nőtanítóképző igazgató-tanácsába rendes taggá neveztetett ki. Öt nagyobb utazást tett Német-, Franczia-, Angol-, Olasz- és Görögországba. Megrongált egészségének helyreállítása czéljából 1880. decz. 1. keletre utazott, honnét 1881. febr. 28. tér vissza. 1882-ben részt vett az országgyűlési enqueteben, mely a középiskolákról szóló törvényjavaslat megvitatására egybehivatott. Ő felsége 1884. április 26. az újonnan szervezett budapestvidéki tankerület kir. főigazgatójává nevezte ki; nem sokkal később kir. tanácsos lett. Beszélt anyanyelvén kívül németül és francziául. Meghalt 1885. márcz. 11. Budapesten.
Czikkei a M. Term. Társulat Évkönyvében (III. 1851-56. Hausner budai keserű vize, Unger budai keserű vize, Neuwerth budai keserű vize); a M. Term. Társ. Közlönyében (I. 1860. Arsen, antimon és ón felismerése, VI. 1866. A nyiregyházi sóstó vizének elemzése, Tizenöt jelesebb magyar búzafaj vegyelemzése, a kir. m. természettud. társulat által a Schuster-féle alapítványból 130 frttal jutalmazott pályamunka); a Természettudományi Közlönyben (1870. Állati munka és forrása, 1878. A törhetetlen üvegről, 1881. A borkőről és előállításáról, Egy barlang talaját képező guanóról, 1882, A gyufa története); a budai reáliskola Értesítőjében (1881. és 1882. Töredékek egy keleti utas naplójából); közreműködött a tanáregylet Közlönyénél is.
Munkái:
1. Analyse des Mineralwassers zu Lippa in Ungarn. Wien, 1854. (Különnyomat a Sitzungsberichteből.)
2. Analyse des Hildegarde-Brunnens zu Ofen. U. ott, 1854. (Különny. a Sitzungsberichteből.)
3. Analyse der Bitterwasserquelle des Herrn Franz Neuwerth in Ofen. Ofen, 1855.
4. A vegytan alapvonalai. Középtanodák számára. Pest, 1862. (2. kiadás, 31 fametszettel. 1868., 3. kiadás 1872. U. ott, 4. kiadás, Bpest, 1874. 5. jav. és bőv. kiadás: A kisérleti vegytan alapvonalai. A reáliskolák felsőbb osztályai számára és magánhasználatra cz. átdolgozta dr. Hankó Vilmos. U. ott, 1886.)
5. Fresenius R. C., Bevezetés a minőleges vegyelemzésbe, vagyis a műveletek, a kémszerek és az ismertebb testeknek a kémszerek iránt való viseletének tana stb. Ford. 44 fametszettel. Buda, 1868. (M. orvosi könyvkiadó-társaság Könyvtára IV.)
6. Az állati munka és annak forrása. Pest, 1870. (Liebig munkájának ismertetése. Értekezések a természettudományok köréből. II. 1.)
7. A gyufa története. 11 ábrával. Bpest, 1883. (Népszerű természettudományi Előadások. 35.)
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Th. Mayerhofer (Tiber Ágost, Emlékezés Say Móriczról cz. füzetében, S. névaláírásával.)
Szinnyei Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1884. 37. sz. arczk., 1885. 11. sz. (Nekr.)
Petrik Könyvészete 1860-75., 1886-1900.
1885. Egyetértés 71., Pesti Napló 70. sz., Tiber Ágost, Emlékezés dr. Say Móriczról, Bpest, arczk., A jászberényi kerületi kath. főgymnasium Értesítője 1885., Pesti Hirlap 71. sz., Országos Tanáregylet Közlönye 1885. 453., 1886. 395. l.
M. Akadémiai Almanach 1886. 343. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 918. l.
Bricht Lipót, A budapesti kereskedelmi akadémia története. Bpest, 1896. 124. l.