Sautern vagy Sauterheim, báró,
magyar kalandor, budai származású, kinek életéből Rousseau vallomásai rendkívül érdekes részleteket közölnek. Rousseau úgy beszéli, hogy vele akkor ismerkedett meg, mikor Neuchatelből Motiersbe ment lakni. Ez 1673. évre esik; ekkor Emil cz. könyvének megjelenése után a franczia parlament a munka elégetését és Rousseau pörbe fogatását határozta el. Rousseau akkor berni területre menekült, de Genf tanácsa szintén üldözőbe vette s elégette könyvét, tehát innét is menekülnie kellett. A neuchateli kantonban keresett menedéket, majd Motiersben vonult meg. Itt ismerkedett meg a rokonszenves magyarral, ki Neuchatelbe, később Motiersbe ment lakni, csupán azért, hogy Rousseau közelében lehessen és a vele való társalgás közben megismerkedhessék az «erélyes életmód» elveivel. Ismeretségük könnyen ment és Rousseau részéről a határtalan bizalomig fokozódott. Amaz ömlengéseken kívül, melyekkel emlékirataiban Sauternt illeti, levelezésében is nyoma van iránta való nagy rajongásának. Egyik levelében például így emlékezik meg róla: «Csak jó emberek ismerhették meg értékét; az a nemzedék, melyben élt, nem volt képes őt kellően méltányolni». A túláradó nagy barátságnak mégis szakítás lett a vége. Rousseau ugyanis névtelen levelet kapott Genfből, melyben tudtára adták, hogy kiváló barátja a franczia kormány által fölfogadott kém. Ez nem volt elég ok arra, hogy végleges szakítást idézzen elő közöttük. Más jelentéktelenebbnek látszó, de az akkori «erényes» fölfogás szerint borzasztó bűn mégis szakadást okozott közöttük, habár a Rousseau rokonszenve a kellemes magyar iránt soha sem szünt meg. S. borzasztó bűne ugyanis abban állott, hogy Magyarországra való utazás czímén Strassburgba ment és ott egy férjes nővel viszonyt folytatott. Nemsokára ezután a motiersi korcsmáros szolgálójával való barátsága is kiderült, mi miatt most már nemcsak az erényes férfiak, hanem a még erényesebb nők is elejtették. S. majdnem két évi együtt tartózkodás után búcsút vett Rousseautól és Strassburgba, onnét Párisba tért, hol pár év mulva elhagyatva és nagy nyomorban meghalt. Rousseau fájdalma határtalan volt. Egyik levelében következőkép emlékezik meg szerencsétlen életű barátjáról: «Szegény fiú! Szegény Sautern! Nem láttam ugyan többé, de korántsem tünt el szivemből. Sőt titkos vágyam volt közeledni hozzá. Ő volt az az ember, kire szükségem volt, hogy egykor bezárja szememet. Jelleme szelid, társalgása kedves volt; inkább eszes vala, mint szellemes és józan; szívjóság által fejlesztett ízléssel bírt; tehetségei a magány diszítésére szolgálhattak, természete szeretetre méltó volt. Ő olyan ember volt, a milyen nekem kellett, de az ég elvette tőlem. Érzem, hogy ez ember elvesztése sokkal bántóbban hat rám, mint akármelyik más szerencsétlenség.» Egy másik levelében barátja haláláról megemlékezve ismét fölkiált: «Az ég kiragadta az emberek közösségéből, kik között idegen maradt; mért hagyott engem vissza e közösségben?» Jóllehet Rousseau az egymással töltött idők élményeit elég részletesen elmondja, azonban S. származásáról semmit sem jegyzett fel. F. Brockerhoff, Rousseau életrajzában azt írja, hogy S. egy budai polgármester fia volt, ki több évig a bécsi udvari kanczelláriánál viselt tisztséget, azután tovább képeztetése czéljából utazni ment. Hogy ez nagyon valószínű, igazolják a Budán akkor élő Sauternek és Sautermeisterek. Sauterheimi Sauter Frigyest 1705. ápr. 22. választották meg budai polgármesternek.
Iratairól, munkáiról, levelezéséről csak úgy, mint élete körülményeiről bizonyosat nem tudunk; azonban mint Rousseau barátjának szerepe van a világirodalomban.
Budapesti Hirlap 1906. 334. sz.