gróf, arbei püspök, nagyváradi nagyprépost, kir. tanácsos, a szent István-rend lovagja, a hétszemélyes tábla ülnöke (atyja, szintén S. Kajetán, 1765-ben magyar honosítást nyert). S. Gráczban és Bécsben neveltetett, felsőbb kiképeztetését Salzburgban és Rómában nyerte; a kalocsai, majd a váczi egyházmegyében szolgált, utóbbiban kanonok és orodi prépost lett, mint ilyen a királyi tábla praelátusa volt. II. József császár alatt a m. udvari cancellaria tanácsosa volt és nagyváradi nagypréposttá neveztetett ki. Mint a nagyváradi káptalan követe részt vett az 1790. budai országgyűlésen, midőn követtársával Kende László préposttal szept. 27. emlékiratot adott ki. Meghalt 1811. aug. 29. Nagyváradon. Végrendeletében 100,000 forintnál többet hagyott jótékony czélokra.
Munkája: Capituli Cathedralis ecclesiae Varadinensis r. l. demissum Memoriale ad excelsos proceres, &... per antelati capituli ablegatos ... sub comitiis anni 1790. Pestini, Budae ac Cassoviae. (Kende Lászlóval együtt.)
Vereinigte Ofner- Pester Zeitung 1811. 86. sz.
Unterhaltungs-Blätter 1811. 89. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 80. l.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon. Bpest, 1888. 274. l.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz, Levelezése IV. 528., 620., IX. 94. l.