orvosdoktor, egyetemi tanár, a m. tud. Akadémia levelező tagja, S. Pál tehetősb kereskedő s a Zichy grófok üveggyárának felügyelője és Bisitye Klára fia, szül. 1801. okt. 1. Veszprémben; a gymnasium négy alsó osztályát szülővárosában a kegyesrendieknél járta, a szónoklati és költészeti osztályokat Pesten végezte. 1818-tól 1820-ig az akkori tanrend szerint három évig tanulta a bölcseleti tudományokat, egyúttal a franczia és olasz nyelvekben is gyakorolta magát. Orvosi tanulmányai három első évét 1821-23-ig az egyetemen kitünő szorgalommal végezte, a gyakorlatinak nevezett IV. és V. orvosi tanéveket a bécsi egyetemen (1824-25.) töltötte. 1826-ban a gyógyászat és szülészet doktorává avatták Bécsben, melynek több kórházában mint másodorvos működött, míg 1830-ban a bécsi lelenczház és az ezzel összekötött gyermekkórház főorvosává neveztetett ki. 1831-ben az udvari haditanács rendeletéből Galicziába küldetett, hova akkor Oroszországból betört a cholera s honnét öt hónapi működés után visszahivatott Bécsbe, mivel itt is jelentkezett a ragály. Mint főorvos a Józsefvárosi cholerakórházban működött; míg 1832-ben Csehországba küldetett, hol ekkor nagy mérvben dühöngött a kór. 1833-ban a bécsi lipótvárosi fegyenczház első orvosává neveztetett ki, majd városi physikussá lőn Gross-Enzensdorfban, honnét 1837. visszahivatott Bécsbe a fenyítő törvényszéki kórház első orvosául. 1842-ben egyik főmunkájának (Doctrina de percussione et auscultatione), mely Skodának ekkor még kevesektől ismert elveire volt alapítva, köszönheté részben, hogy a pesti egyetemhez a gyakorlati orvostan helyettes, 1843-ban rendes tanárának kinevezték. Ő volt az első, ki beiktatási beszédét magyar nyelven tartá. 1848-ban országos főorvos volt. 1849 végén egy évre elveszté tanszékét. 1861-ben ismét az ország főorvosi székére emelkedett, honnét azonban már 1862-ben lelépett. 1862-63-ban az egyetem rektora volt, s mint ilyen nemcsak arra törekedett, hogy a létező tanári erők magántanárok által szaporíttassanak, hanem oda is, hogy az egyetem befolyását birtokainak kormányzására megóvja. Az Akadémia 1859. decz. 15. választotta levelező tagnak; székét «A népesedés akadályairól Magyarországban» czímű értekezésével foglalta el. Ekkor már szenvedő állapotban volt, de ez őt nem akadályozá munkásságában mind haláláig, mely 1863. nov. 17-én történt Pesten. A m. tudom. Akadémiában 1871. márcz. 27. Poór Imre tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei az Orvosi Tárban (1843. Székfoglaló beszéde 1843. márcz. 11., 1844. A szívbántalmakról, 1848. Nyilatkozat Polya József úrhoz); a M. Orvos-Sebészi Évkönyvben (1844. Huzamos bőrkütegekről); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatairól (IV. 1844. Szívbántalmakról, VI. 1846. A gerinczagy bántalmairól); a M. Akadémiai Értesítő. Math. és Term. Közleményekben (III. 1862-63. A népesedés akadályai Magyarhonban); a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1859. Ueber das als specifisches Heilmittel der Pneumonie empfohlene schwefelsaure Kupferoxyd, 1860. Behandlung des Abdominal-Typhus mit Jodkali); az Orvosi Hetilapban (1860. Hamiblag hasi hagymázban); a Gyógyászatban (1861. Lehet-e szív szervi bajainak elejét venni, Szívbellob és szívburoklob lábtőízlobbal, Kórodai közlés, Észrevételek a váltóláz okisméje és gyógykezelése körül, Az álczás váltóláznak két ritkább esete, 1862. A csúz ok-, kór- és gyógytana, A pozsga jeltana és gyógykezelése, a fehérvér kórtana és gyógytana, A mellhártyalobról, A tüdőlobról, A mellhártyalob kórtana és gyógytana, A tüdőlob kórtana és gyógytana, Rectori beszéde október 1., 1863., Torokgyík, vagyis hártyás toroklob kór- és gyógytana, Genyvér, evvér és posvér, A szívbetegségek fő jelei és következményei, Szívburoklob, Szívburokvíz és szívburoklég, Hugyvér, légkörvér, legkönenyvér, Szívbellob, Beszéd az egyetem újáalakításának 83-ik évnapján, Rectori lemondó beszéde okt. 1., 1864. Szívsorvadás, szívvízlob, szívtúltengés, A légzésszervek betegségei. Nátha, sziket, orrvérzés; orrpofeteg, tulszagláshiány, tévszaglás, tüsszögés, gégehurut, A népesség akadályai Magyarhonban, 1865. Idült gégehurut, Szívtágulat, Ideges szívdobogás, A szívbillentyűk és nyilások bántalmai, 1866. Függérlob, Ütérlob, Visszérlob, Nyirokedénylob, A Keleti hányszékelés kórrajza egyedi eseteiben, Kénsavas rézéleg tüdőlob ellen, Terve egy «magyar orvosi akadémia» fölállítása iránt 1848., Tanácsa tanítványaihoz, Nyirkmirigylob, Függérdag, A szívbajok kórtana és gyógytana, 1872. Szívtúltengés.)
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de amaurosi. Vindobonae, 1826.
2. Der Typhus in vier Cardinalformen. U. ott, 1841.
3. Doctrina de percussione et auscultatione, quam juxta principia cel. D. Skoda concinnavit. U. ott, 1842.
4. Praelectiones e pathologia et therapia speciali medica. Editae ab eiusdem auditoribus. Pestini, 1854-55. Hat kötet. (Ism. Pesti Napló 1854. 278. sz.)
5. Kórodai előadásai a keletindiai hányszékelésről. (Cholera ostindica.) Közli dr. Poór Imre. Kiadják a gyógyászat hallgatói. U. ott, 1855. (Ism. Pesti Napló 76. sz.)
6. Beszéd a m. kir. egyetem eddigi szellemi fejlődéséről és a fejlődést gátló okokról és azok elhárítási módjáról. Buda, 1863.
1863: Ország Tükre 5. sz. arczk. (Marastoni), Sürgöny 266. sz., Hölgyfutár II. 61. sz., Hon 1863. 265. sz., Gyógyszerészi Hetilap 47. sz.
M. Akadémiai Almanach 1864. 287. l.
Fővárosi Lapok 1870. 265. sz.
M. Orvosok és természetvizsgálók Munkálatai X. 1872. 172. l. (Szabó József).
Poór Imre, Sauer Ignácz emléke. Bpest, 1872. (Értekezések a term. tud. köréből XIV. 71. l.)
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 545. II. Pótlék 1904. 566. l.
Hőgyes Emlékkönyve 166. l. fénynyom. arczk. és gyászjelentés.