ev. ref. lelkész, szül. 1638-ban; hazai tanulmányainak befejezte után külföldre ment, s 1665. nov. 19. a leideni egyetem hallgatói közé lépett. Innét 1667 táján hazatérvén, Nagyari Benedek után kolozsvári lelkész, 1693 tavaszán pedig esperes lett. Meghalt 1694 tavaszán.
Munkái:
1. Noe Barkaja, Az az: Az Atya, Fiu és Szent Lélek egy örökké való Istennek üdvösséges isméreti. Melly A Sinai és amaz dicsősséges Sionnak hegyein nevekedett Élő-fákból éppíttetett; az az, mind az Ó s mind az Uj-Testamentumnak egyben-vettetett tudománya az egy Istenségben imádandó Szent Háromságnak. Melyben az Igasságnak Praedikátora Noenak Lelkével hívja s kénszeríti bészállani az Háládatlan Világot minden szelidséggel. Melynek éppítője...Kolozsvár, 1681.
2. Halotti beszéd, Kendeffi János felett. U. ott, 1697. (Utolsó tisztesség... cz. munkában.)
Üdvözlő verset írt Váradi Mátyás, Disputatio Theologica... Utrecht, 1666. cz. munkába és gyászverset Kovásznai Péter halálára (1673.).
Budapesti Szemle IV. 1858. 216. l.
Danielik, M. Irók II. 278. lap.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 75. lap.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 519. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 900. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára, III. 177. l.