a Kisfaludy-Társaság tagja, S. Lajos gazdatiszt és dabasi Halász Katalin fia, szül. 1816. febr. 12-én Boros-Sebesen; a keresztségben Lajos nevet kapott, azonban később, mint költő, a Gyula nevet vette fel és használta. Atyja 1818 elején meghalt; édes anyja még azon évben újra férjhez ment Szánthó Pál füzesgyarmati (Békésmegye) jegyzőhöz. S. itt élte gyermek- és ifjúkorát. Innét került 1827. évi augusztus hó 22-én a mezőberényi gymnasiumba, mely 1834-ben áttétetett Szarvasra; itt tanára, Molitorisz Adolf, tanította a szónoklatra, verselésre s különösen nagy gondot fordított a stilisztikára. S. mindig első tanulója volt az intézetnek. Ekkor már verselgetni kezdett és a M. Kurirban meg is jelent néhány költeménye; de minthogy mostoha atyja nem szerette a költőket, ekkor vette fel a Gyula nevet. 1832-ben mint másodéves «poéta» Eperjesre került. Tulajdonképeni költői működése itt kezdődött, innét bocsátotta nyilvánosságra költeményeit. S. fáradozása hozta létre 1833. nov. 2. az eperjesi magyar társaságot, melynek három évig volt munkás tagja, vezető lelke. Színi előadásokat rendeztek; egy Duda cz. humorisztikus lapot is szerkesztett, 1836-ban Jáczint cz. zsebkönyvet is adott ki a társaság, melyben S.-nak 13 költeménye van. A gymnasiumot elvégezvén, jogi tanulmányait szintén az eperjesi collegiumban végezte. Mint jogászt az a megtiszteltetés érte, hogy a gymnasiumban rábízták a magyar nyelv és irodalom tanítását a grammaticusoktól a philosophusokig. Jogi tanulmányainak befejeztével Kapy István sárosi alispán mellé került mint jurátus, kinek köszönhette, hogy mint joggyakornok megyei tiszteletbeli aljegyző lett és egy évre rá (1838) megválasztották megyei másodjegyzőnek. Mostoha atyjával nem jó viszonyban volt; azért a szünnapokat se töltötte szülei körében Füzes-Gyarmaton; nem is segélyezték őt, azért kénytelen volt magát saját erejéből fenntartani; azért, hogy szűk anyagi helyzetén segítsen, privát-órákat adott. Német és tót ügyvédeket, leánykákat tanította a magyar nyelvre; egyik tanítványát, Hilvéty Arnoldinát 1839. jan. 1. nőül is vette. Ugyanezen évben lett Sárosmegye első aljegyzője. 1840. decz. 28. váltótörvényszéki jegyzővé nevezték ki Aradra. 1842. márcz. 2. neje meghalt. Mély fájdalmát híven ecsetelik a Regélőbe (21. sz.) küldött gyászjelentése s az akkor írt költeményei. S. egyéniségének jellemző tulajdonságai voltak: a jószivűség és ragaszkodása református vallásához. Az aradi ref. templom felépítésére Aradon és a vidéken felolvasásokat tartott; ezek 18.000 frtot jövedelmeztek az aradi egyháznak és így csakhamar föl is épült a templom. 1842. szept. nőül vette Vass Paulinát; ez időtől fogva nem írt többet szerelmes veseket. 1842-ben váltótörvényszéki főjegyző, 1843. előadó biró lett. Ez időben színműveket írt, 1846. febr. 4. a Kisfaludy-Társaság tagjának választotta. 1848-ban a pesti felsőbb váltótörvényszék előadó birája, 1849. pedig elnöke lett. Ő testestől, lelkestől demokrata volt, rajongott a szabadságért. Természetes tehát, hogy az új mozgalom lelkesedéssel töltötte el szivét; megkezdte harczi dalainak sorát, hogy lelkesítse a népet. Mint Kossuth bizalmas barátja teljesen a forradalmi kormány szolgálatába szegődött, nemsokára kormánybiztos lett; állítólag az Arany Trombitát is Kossuth szorgalmazta. A kormánynyal S. is Debreczenbe menekült. Neje nem követte, hanem S.-A.-Ujhelybe ment szüleihez. Ez elválás után S. neje soha sem látogatta meg férjét, csak egyszer: az újépületi fogságában. S. nem akart Zemplénmegyében letelepedni, minthogy ott távol lett volna az irodalom központjától; még levelezésben sem állott nejével. Debreczenben 1849. jún. 1. plakáton hirdette az Arany Trombita megjelenését. A világosi fegyverletétel után természetesen elkobozták feltalálható példányait s megtiltották nyomatását, hanem a számüzöttek újra kinyomtatták Lipcsében és számos példányt csempésztek be Magyarországba; ugyancsak Lipcsében jelent meg német fordítása Ludasi (Gans) Mórtól. A ki nem kaphatta meg itthon nyomtatásban, az leiratta Pesten, hol 5 forintért leírták. Szerzője azonban kegyetlenül megszenvedett érte. A szabadságharcz után üldözték és ő bujdosásában rendkívül sokat szenvedett, nélkülözött. Eleinte Aradmegyében rejtőzött, innét Komádiba (Biharm.) menekült, majd Madarasra, Bajra, Nagyváradra, Félegyházára, Érsemlyénbe, Lugosra, Szabolcsba, Nyirbe, Debreczenbe, Szalontára bujdosott, hogy üldözőit, kik nyomában voltak, kikerülje. Lantja ez alatt az egy év alatt természetesen hallgatott. Ez időből csak két költeménye maradt fenn, a Bujdosó és a Farsangi dal (Tánczoljatok lányok...), melyet 1850-ben írt Komádiban Bittó Sándor lelkész házánál, mint ennek öcscse. E költemény nagy hatást tett abban az időben, még pedig mint Petőfi költeménye. Egy évi kínos bujdosás után Tiszafüredre került, hol az ottani lelkész Pájer Antal, nagyon szivesen látta házánál. Ennek barátságát, jóságát később is érezte költőnk. Pájer tanácsára Gyöngyösre ment és itt kiadta magát német nyelvmesternek Sorsich Albert név alatt. Tanítványa alig akadt, úgy, hogy barátja Pájer adományaiból tengette életét. Később sorsa jobbra fordult, midőn Taposi magán-intézetében mint magyar nyelvmester alkalmazták; a mi elég különös, hogy ő az üldözött magánórákat adott a katonatiszteknek az olasz nyelvből, a csendőröknek pedig a magyar nyelvből. Menekülését leginkább annak köszönhette, hogy arczát egészen elváltoztatta, annyira, hogy régi jó barátja Zalár és Vachott Sándor sem ismertek reá. Haja tövig lenyírva, szakálla leborotválva, bajusza megnyirbálva, szemén pápaszem s az egykori nyulánk férfiú elvesztette karcsuságát, ruganyosságát ez idő alatt. Több mint két esztendeig volt S. Gyöngyösön. Mint szellemes társalgó, ügyes szavaló, vidám kedélyű ember szivesen látott vendége volt az előkelőbb urak házainak is. Azonban nem sokáig élvezhette a nyugalmas életet; Majori és Sallay voltak árulói. Ez 1852 őszén történt; Vachott Sándorné szerint nov. 7-én, Káplány szerint karácsony hetében fogták el; Pestre vitték és az Ujépületbe zárták el. Leövey Klára, ki ekkor ott szintén fogoly volt, segítette, titokban levelezett is vele és hozzá verseket írt (Klarikádok, Börtöndalok). Előbb kötél általi halálra itélték a «felségsértő rebellist», később azonban életfogytiglan tartó várfogságra változtatták az itéletet. Ekkor látogatta meg neje s leánya Gizella (ki 1850. jan. 28. született). Ez volt utolsó találkozása a férjnek a nővel, az apának leányával. Megható költeményben (Látogatás cz.) írta meg ezen találkozást. Königgrätz volt fogságának helye, hol költészettel és angol nyelvtanulással töltötte idejét; később igen sokat fordított angol költőkből, így Pope, More műveiből. Ő felsége első gyermekének, Zsófia főherczegnőnek születésekor (1855. márczius 5.), több politikai fogoly nyert kegyelmet; ekkor nyerte vissza S. is szabadságát. Örömmel jött Pestre, jó barátai, ismerősei segítették élelemmel, pénzzel. A régi Luby-házban lakott (a nemzeti múzeum mellett). E lakás gyakran volt vidám mulatságok, jókedvű estélyek szinhelye; az irodalom, művészet barátai, a fiatal írók gyakran keresték fel a «veterán trombitást». Rendkívül nagy barátja volt a zenének és szinészetnek. Különösen határtalan rajongással viseltetett Lonovicsné-Hollósy Kornélia iránt; az ő eszméje volt az is, hogy a művésznőt egy szép albummal lepték meg, melybe ő is írt költeményt. 1857-ben, hogy költői hírnevét emelje s anyagi helyzetén javítson, Albumot adott ki (Az én Albumom cz.), melyre Magyarországon 2000 előfizető jelentkezett, Amerikában 50, Angolországban 20, Németországban 32 és Jersey-szigeten 15; az Album ára 5 frt pp. lévén, szépen jövedelmezett. 1857. júl. 31. indította meg a Magyar Évlapok cz. öthetes folyóiratot Mészáros Károly barátjával együtt, azonban vállalatuk a közöny miatt már az első számmal megszünt. Költőnk ez időben anyagilag is elég jól állott, versei, kiadott költeményei elég szépen jövedelmeztek. Állandó humora sohasem hagyta el. 1859-ben ismét körutat tett az országban. Útjában nevezetesebb városokban felolvasásokat tartott saját költeményeiből. Útba ejtette ekkor Aradot is. Itt olvasta fel a Krinolin-verset, melyért azután el is fogták s az aradi törvényszék államügyésze felelősségre vonta őt verséért, melyben ő felségsértést látott; s a törvényszék elitélte két évi börtönre; a bécsi semmitőszék felmentette ugyan a két évi börtön alól, hanem a fekete-sárga szín kigunyolása miatt néhány hónapra Budweisba internálta; élelmezésére a magyar kormánytól havi 25 forintot kapott. 1860. márcz. elején el is vitték a költőt Budweisba. Fogságában elsajátította a cseh nyelvet, lefordított néhány cseh költeményt, sőt Vörösmarty Szózatát is lefordította cseh nyelvre, a mivel annyira megnyerte egy cseh szobrász tetszését, hogy mellszobrát készítette el neki ajándékul. 1860. nov. hazabocsátották; megtörve betegeskedésétől és a sok szenvedéstől jött vissza hazájába s itt eleinte Miskolczon tartózkodott Csepcsányiné szül. Szemere úrnő házánál. 1861 elején Pestre jött, írt verseket, de már szép dalt nem tudott írni. Ujból vágyott a szereplésre, Sarkady Istvánnal együtt megindították a Trombita czímű lapot, melynek csaknem minden számában jelent meg egy verse. S. költészetének sülyedését az ivás szenvedélyének lehet tulajdonítani, mely elméjét és lelki világát mind jobban elhomályosította. Teljesen elhagyatva, senkitől nem ápolva halt meg 1861. nov. 16. Pesten. A ravatalnál és a sírnál Török Pál helv. hitv. superintendens tartott beszédet fölötte, a nemzeti színház előtt pedig Székács József ág. ev. superintendens mondott megható beszédet a Kisfaludy-Társaság nevében. Halála több költő lantját ihlette dalra, legsikerültebb ezek között az, mely a Hölgyfutárban (1861. 44. sz.) jelent meg B. aláírással. A kerepesi-úti temetőben nyugszanak a költő hamvai, melyek fölé 1876-ban özvegye csinos emlékkövet állíttatott. Az aradi Kölcsey-egyesület pedig a 90-es években márvány táblával látta el S. szülőházát Boros-Sebesen. Emlékének felújítására czélzott az az album is, mely Náményi Lajos szerkesztésében 1889-ben jelent meg. (Neje, Vass Paulina, 1881. aug. 8. halt meg Málczán, Zemplénmegyében; leánya, Gizella, 1868-ban ment férjhez Viczmándy Mór zemplénmegyei földbirtokoshoz, írónő. Házasságukból két gyermek született: Mária, férjezett Kantha Józsefné, és Gyula.)
Költeményei és czikkei a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg. Költeményei: Jáczint (Kassa, 1836. 13 költeménye), Rajzolatok (1837.), Athenaeum (1838-42.), Aglája (1838.), Emlény (1838. és 39.), Budapesti Árvízkönyv (1839.), Regélő Pesti Divatlap (1842-45.), Pesti Divatlap (1844., mutatvány az Arany Trombitából), Honderű (1844.), Aradi Vészlapok (1844.), Életképek (1844-45.), Budapesti Divatlap (1848.), Nemzetőr (1848.), Losonczi Phönix (1852. III. Árnyék Pál névvel), M. Néplap (1856), Hölgyfutár (1856-58., 1860-61.), Pesti Napló (1856. 476. sz.), Vasárnapi Ujság (1856-57., 1859.), Nemzeti Játékszini Emlény (Szeged, 1856.), Az én Albumom (1857.), M. Évlapok (Pest, 1857. Januarius és május, költői beszély, Pope után), Erdélyi Múzeum (1857.), Szépirodalmi Közlöny (1858.), Kalauz (1858.), Nővilág (1858.), Divatcsarnok (1859.), Prot. Naptár (1858.), Trombita (1861.), Honvédek Könyve (1861.), Tavasz (1861.), Lisznyai-Album (1863.), Részvét Könyve (1863.); és Alföldi Segélyalbum (1864); ismeretlen, kiadatlan költeményei, Igazmondó (1871. 5. szám. A Neu-Gebäudeban 10. szám. Gr. Teleki Blankához 1853. máj.), Képes Világ (1873. 40. l. Beszélj velem...), Hölgyfutár (1877. 16. sz. A honvéd álma), M. Polgár (1880. 3. sz. Mennydörög a bűn... Függetlenség után), 1848-49. Történelmi Lapok (1892. Lengyel legio dala), Magyar Hirlap (1892. márcz. 15., Pest, decz. 8. 1858.), Aradi Közlöny (1893. 34. sz. A krinolin), Alföld (1893. 133. Polgári hölgytisztelet), Vasárnapi Ujság (1897. 29. sz.). Német fordításban az Ung. Revueben (Handmann Adolf ford.) Czikkei a Szemlélőben (1836. Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel fölött); a Pesti Hirlapben (1841. 37. sz. A váltótörvényszéki jegyzők és váltójegyzők, 1844. 383. sz. Chorin Áron, nekr.); a Hölgyfutárban (1858. 93., 94. sz. Malczewki Antal); a Vasárnapi Ujságban (1859. 7. sz. Gyürky Antal életrajza; 1905. Naplótöredéke a 40-es évekből); Tavasz (Pest, 1861... Gróf Forrayné életrajza.)
Munkái:
1. Nyelvészke, vagy a magyar nyelv főnehézségei szabályokban, párbeszédben és példalapokban, ajánltatva az eperjesi magyar társaságnak használatul, annak tiszteletbeli tagja, Sárosy által. Kassa, 1837.
2. Öt érzék. Kedélyes felolvasás, melyben gyakorlatilag megmutattatik, hogy lehet félóra alatt minden mákony segítsége nélkül elalunni. T. Petrisi Szalbek Jakab... úrnak... S. Gy.-tól. Pest, 1846.
3. Ponyvára került Arany Trombita. Az örök igazság parancsolatjára mondva csinálta. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. Ára egy frt jó pénzben. Ivrét 24 lap. (Ism. Széchy Károly, Ország-Világ 1889. 20. sz.)
4. Mirra (Myrha), Alfieri öt felv. szomorú játékának a Ristory Adél fényszerepének kivonata. Pest, 1856.
5. Költemények. U. ott, 1858.
6. Sárosy Gyula összes művei. Kiadja Abafi Lajos. Bpest, 1883. Három kötet. (I. Arany trombita s egyéb hazafias költemények, II. egyes költemények, III. Színművei: Aristodem, szomj. 5 felv. Monti Vincze után olaszból ford. 1856., Manfredi, Faenza herczege, szomj. 5 felv. Monti Vincze után olaszból ford. Először adták a pesti nemzeti színházban 1857. szept. 16. Ism. Greguss Ágost, Tanulmányok II. 202. l.; Az idegenek Aradon, vígj. 3 felv. magyar és lengyel dalokkal. Kisebb prózái, a szerző életrajzával Abafitól. Nemzeti Könyvtár XVII., XX. és XXXV. kötet.)
7. Átok a honárulóra! Irta a verses részt Sárosy Gyula; a többit Bessenyey József. Debreczen, 1902.
Levelei Vass Paulinához: 1842. ápr. 20., Arad. máj. 12., Vass Antalhoz: Arad 1842. jún. 13. (Wallentinyi Samu, Sárosy Gyula élete. Bpest, 1898. 34., 35. l. S. leánya, özvegy Viczmándy Mórné közlése és Náményi Lajos, Sárosy-Album. Arad, 1889. 153-157. l.); Erdélyi Jánoshoz: Arad, 1843. okt. 11., 1844. márcz. 24., 1846. decz. 7., Pest 1857. jan. 24., 1859. jan. 23. (Náményi Lajos, Sárosy-Album 147-152. l. Közli Erdélyi Pál); Szemere Miklóshoz: Eperjes 1840. okt. 6., Arad 1844. okt. 28., Pest 1856. okt. 29. (Irodalomtörténeti Közlemények 1905. 356-359. l.); a Vasárnapi Ujságban (1905. 11. sz. Gyöngyös, 1852. nov. 7., Königgrätz, 1854. decz. 27. és naplótöredék a 40-es évekből); Budweis, 1860. okt. 13. (Idők Tanuja 1860. 247. sz.).
Álnevei: Rozsásy, Ludvigh (ifjúkorában), Ősy, S. (Eperjesen), Sorsich Albert (bujdosása alatt), Balassa Bálint, Árnyék Pál (fogsága idejében.)
Kéziratainak egy része a Darnay-múzeumba került Sümegen.
Arczképe, festette Szamossy Elek, Munkácsy tanára, az 50-es években. (Eredetileg Bettelheim Vilmos tulajdona volt Aradon, jelenleg Ágoston József, az I. magyar biztosító-társaság tisztviselőjének birtokában van. Másolata fénynyomatban Náményi Lajos Sárosy-Albumában. Arad, 1889.); kőnyomat Barabástól 1857-ből.
Irodalmi Őr 1845. I. 23. sz.
Magyarkák, Lipcse, 1845.
Életképek 1845., 311. lap.
Honderű 1847. II. 6. sz. Severus.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai VII. k. XL. l., XXIII. 1890.
Magyar Hirlap 1851. 568. (Haditörvényszéki ítélet.)
Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter, Dresden, 1854. 516. l. és Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862.
Napkelet 1857. arczk. (Vahot I.)
Danielik, M. Irók II. 276. l.
Válkai Imre, Irodalmi s művészeti Daguerreotypek. Bécs, 1858. 77. lap.
Magyar Sajtó 1860. 247. lap.
Házi Kincstár 1861. II. 379. l.
Pesti Napló 1861. 270. sz.
Hölgyfutár 1861. 141. l.
Presse 1861. 317. sz.
Fremdenblatt 1861. 319. sz.
Vasárnapi Ujság 1861. 47. szám.
Hortobágy 1861-62. 6. sz. (Illésy György.)
Szépirodalmi Figyelő 1861-62. I. 6. sz.
M. Tudom. Értekező 1862. I. 83. lap.
Toldy Ferencz, A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1864-65. 377. l.
Gombostű 1867. (S. utolsó tíz hónapja, halála, temetése. Sarkady István.)
Hon 1867. 20. szám. (A királyné titka cz. drámájának felfedezése.)
Honvédvilág (1868. I. 84. l.
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma, Pozsony, 1873. 196. l.
Zalai Közlöny 1877. 48-50. (S. magánéletéből, 57. Három huszár S.-nál, 59. sz. Utolsó kirándulása).
Lauka Gusztáv, Multról a jelennek. Bpest, 1879. 65. l.
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 31. l.
Figyelő IX-XII., XVI., XIX., XXV., XXVI.
Koszorú V. 1881. 21-23. sz. (S. Gyöngyösön.)
Hölgyek Lapja 1884. 50. sz. (Irodalmi élet az ötvenes években.)
Fővárosi Lapok 1887. 295. szám, 1889. 43. (elfogatása), 175., 176. sz. (Vadnai), 129. szám.
Alföldi Ujság 1888. 104. sz.
Téli Ujság XI. 1890. 8. sz.
Vasárnapi Ujság 1890. 23. sz. arczk., 25. sz. (S. verses krónikája nem veszett el.)
Délmagyarországi Közlöny 1890. 8., 127. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
Egyet. Philol. Közlöny 1891. (S. és Mathisson.)
Esztergom és Vidéke 1894. 24. szám (Lövey Klára).
Pallas Nagy Lexikona XIV. 899. lap.
Wallentinyi Samu, Sárosy Gyula élete. Bpest, 1898. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1899.)
Petőfi Sándor Összes munkái V. 507., 515. l. és gyászjelentés.