a budapesti kir. itélőtábla alelnöke, szül 1828. febr. 27. Duna-Egyházán (Pestm.); iskoláit az aszódi gymnasiumban végezte, hol Petőfi Sándornak volt iskola- és lakótársa. Az ügyvédi oklevél elnyerése (1847) után a közszolgálatot Pest vármegyénél kezdte meg. 1848-ban pestvármegyei követek kiséretében a pozsonyi országgyűlésre küldetett, hol Kossuth Lajos követi irodájának volt a főnöke. Mikor Kossuth pénzügyminiszter lett, Sárkányt elnöki fogalmazójának nevezte ki, de ez állásában csak rövid ideig maradhatott, mert, mint hadkötelezett, honvéddé lett és a hadügyminiszterium felhívására a hadbirói vizsgát kitűnő sikerrel letevén, a 39. sz. magyar gyalogezrednek hadbirájává nevezték ki s innét az Aulich tábornok parancsnoksága alatt állott második hadtest táborkarához törzshadbirói minőségben igazságügyi főnökké léptették elő. Ezután, saját kivánságára, századosi rangban a Don-Miguel sorezred 1. zászlóaljához helyezték át, majd az 1849. aug. 3. komáromi kirohanáskor a csatatéren, hol három sebet kapott, őrnagygyá lépett elő. A komáromi kapituláczió után Angol-, Franczia-, Németországban és Hollandiában tartózkodott és a jogi tanulmányoknak élt; visszatérte után pedig 1850-től mint ügyvéd működött. Mint kitűnő jogász csakhamar több uradalomnak lett jogügyi igazgatója, pénzintézeteknek és társulatoknak jogtanácsosa és több hazai vállalat igazgató-választmányának tagja. Pest városa képviselőtestülete tagjává s az ő kezdeményezésére alakult első ügyvéd-egyesület egyhangúlag alelnökévé választotta. 1869. máj. 10. az igazságügyminiszter a m. kir. ítélőtáblához biróvá nevezte ki s e hivatalán kívül mint a pestkerületi esküdtszéki sajtóbiróság teendőivel megbízott táblai küldöttség elnöke működött. 1869. nyarán hosszabb utazást tett, különösen a börtönügyet tanulmányozva, több időt töltött Münchenben és Párist is meglátogatta. 1871. a pesti kir. törvényszék elnökévé nevezték ki. Mint miniszteri biztos ő szervezte a budapesti kir. törvényszéket, melynek 1872. jan. 1-től 1875. okt. 20-ig elnöke volt. E minőségében különös érdemeket szerzett a budapesti ügyvédi kamara, a közjegyzői kamara szervezése és a főváros pesti részének telekkönyvi átalakítása körül. 1875. a budapesti kir. ítélőtábla egyik tanácselnökévé nevezték ki. Munkásságának jutalmául kapta 1876. febr. 2. a Lipót-rend lovagkeresztjét. 1886 végén a bpesti kir. tábla alelnökévé nevezték ki és 1887. jan. 3-tól a büntető szakosztályt vezette. Jelentékeny részt vett a magyar büntető törvénykönyv javaslata feletti bizottsági tárgyalásokon. A sajtótörvény reviziója iránt javaslatot dolgozott ki. 1884-ben elnöke volt a szerzői jogról szóló törvényjavaslat feletti tanácskozásnak és ezt 27 ülésben vezette. A budapesti ág. ev. magyar egyháznak több mint másfél évtizeden keresztül világi felügyelője volt. Választmányi tagja volt a magyar jogász-egyesületnek, alelnöke az országos jogászgyűlés állandó bizottságának, bizottsági tagja a székesfőváros és Pestvármegye tövényhatósági képviselőtestületének. 1901. márcz. 21. nyugalomba vonult. Meghalt 1903. deczember 6. Budapesten.
Irodalmi munkásságáról a szaklapok és magyar jogászgyűlés évkönyvei tesznek tanuságot.
Czikkei a Jogtudományi Hetilapban (1866. Adalék a vámok történetéhez, A jelzálogra vezetett kielégítési végrehajtás eseteiről); a Jogtudományi Közlönyben (1876. Büntetőtörvénykezésünk multja); a Nemzetben (1888. 97. szám. Levele Trefort miniszterhez: Esterházy gróf emlékezete).
Budapesti Közlöny 1869. 107. sz.
Fremdenblatt. Wien, 1869. 313. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 1. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1887. 1. sz. arczk.
Ország-Világ 1889.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 540. l.
Budapesti Hirlap 1903. 337., 338. sz. és gyászjelentés.