Sárkány Ferencz (ilenczfalvi),
ev. ref. kollegiumi nyug. tanár, S. Farkas ref. lelkész és Diószeghy Sára fia, szül. 1822. márcz. 19. Szilágy-Csehben; a korán árvaságra jutott fiú anyjával és fitestvéreivel Zilahon töltötte gyermekéveit és az ottani kollegiumban végezte a gymnasiumot. Jogi és theologiai tanfolyamra Kolozsvárra ment, hol a tanítói vizsgálat letétele után 1845-ben a mennyiségtan tanítójául alkalmazták. 1848. okt. nemzetőrnek állott, hol az év végeig szolgált. 1849. jan. elején beállott honvédnek a 95. zászlóaljhoz; mint hadnagy résztvett aug. 13-án a temesvári csatában. Azután bujdosott az alföldre, később a Szilágyságba rokonaihoz. Rövid idő mulva alkalmazást nyert a kolozsvári ref. kollegiumnál. Letette a papi szigorlatot, s mint tanító és nevelő pénzt gyűjtött, hogy külföldi akadémiákra mehessen. Végre 1853-ban Bécsbe mehetett és egy évet mathematikai s physikai tanulmányokra fordított. 1854-ben ismét visszatért a kolozsvári kollégiumhoz, hol előbb segéd, később tanári állást nyert és 1885-ig a mathematika tanára volt. A ref. kollegium élén hosszú ideig állott mint tanvezető vagy igazgató-tanár. 1885-től mint nyug. tanár leginkább egyházi érdekeknek szentelte idejét. A kolozsvári ev. ref. egyház gondnoka, az erdélyi ev. ref. egyházkerület közfőtörvényszékének birája volt. Meghalt 1896. márcz. 19. életének 75. évének első napján Kolozsvárt.
Czikkei a kolozsvári ev. ref. gymnasium Értesítőjében (1881. Igazgatói zárbeszéd); az 1848-49. Történelmi Lapokban (1895. 134. l. Személyi kérdés Szász Gerőt illetőleg és a nagyváradi menekülés).
1848-49. Történelmi Lapok 1896. 7. száma, arczk.
Magyarország 1896. 81. sz. és gyászjelentés.