hírlapiró, S. László volt 48-as honvédhadnagy, később Kristyóron körjegyzőnek fia, szül. 1864-ben. 1881 körül Budapesten joghallgatóból lett ujságíróvá s előbb a Magyarország, majd a Pesti Napló szerkesztőségének volt tagja. Innét Szombathelyre került, hol a függetlenségi párt hetilapját, a Dunántúlt szerkesztette s élénk részt vett a vasmegyei heves pártmozgalmakban. E lappal egyidőben (1882) keletkezett a szintén függetlenségi párti Volksfreund cz. német hetilap, S. szerkesztése alatt. Visszatérve a fővárosba, a Pesti Hirlapnak, majd az Egyetértésnek lett a dolgozótársa; innét azonban, megrongált egészsége miatt ismét vidékre költözött Biharba a szüleihez. Felgyógyulva a Budapesti Hirlapnál talált foglalkozást. Legutolsó, nagyobb feltűnést keltő hírlapírói működése az oláh püspökök meginterwiewolása volt. Az oláh kérdéseken kívül főleg közgazdasági s katonai dolgokról írt. A Ludovika akadémiát kitünően elvégezte s azt mint honvédhadnagy hagyta el; a vasmegyei éles pártoskodások közepette azonban tiszti rangjáról leköszönt. Mellbetegségéből felgyógyulást keresendő 1893. márcz. elején Meranba ment, de állapota ott még súlyosbodott és márcz. 21. meghalt, 32 éves korában.
Czikkei közül a Fővárosi Lapokban (1878. 250. sz. A geinai leányvásár).
Munkája: Az Asbóth-Zichy-ügy. Bpest, 1879.
Kiszlingstein Könyvészete.
1893: Budapesti Hirlap 81., 86. sz., Fővárosi Lapok 81., Nemzet 81. sz., Vasárnapi Ujság 13. sz.
Magyarország Vármegyéi és Városai, Vas-vármegye. Bpest, 1898. 353. l.