1848-49. honvédtüzér főhadnagy, S. András és Figuli Anatolia fia, szül. 1825. január 20. Fernezelyen (Szatmárm.); a nagybányai gymnasiumban tanult; 1845-ben atyja elhalván, a VI. osztályt a nagykárolyi gymnasiumban, a bölcseletet a szatmári püspöki lyceumban végezte; jogra Kassára, majd Pécsre ment. Segítséget hazulról nem kapott, így nem végezhette be tanulmányait. Haza ment és irnokoskodott, majd erdőőr lett Láposbányán; igyekezett németül megtanulni, hogy államsegítséggel a selmeczbányai akadémiára küldhessék. Azonban 1848-ban ő is beállott honvédnek; előbb gyalogos volt, azután a szatmármegyei tüzérséghez tették át; a deési csata után Bem vezérlete alá került; alatta küzdötte végig a szabdságharczot és főhadnagyságig emelkedett. 1849. júl. 19-én Déva mellől Bemmel együtt menekült Oláhországba; a törökök a magyar csapatot lefegyverezték és Kalafátba, majd Viddinbe kisérték. Itt három hónapig táboroztak szabad ég alatt. Innét Sumlába vitték őket, hol mint hadifoglyok 10 hónapig tartózkodtak. 1850. október elején szabadon bocsátották és Várnában vargainasnak állott be; majd Konstantinápolyban folytatta ezen mesterséget, melyben kevés ügyességet fejtett ki, azért elbocsájtották; ekkor asztalosmunkával tett kisérletet, de ez sem ment jobban, azért innét is elküldték. Átment Brusszába (Kis-Ázsia), hol az oda internált bojárok támogatták, de keresetet nem talált és visszatért Konstantinápolyba, hol a legnagyobb nélkülözéssel küzdött. Végre elhatározta, hogy Jeruzsálembe zarándokol szent földért, melyet szokás volt apró mennyiségekben eladogatni a híveknek talizmánul. El is indult egy társával, de Kis-Ázsiában arról értesült, hogy a török kormány a politikai menekülteket elszállítja oda, a hova menni akarnak; a magyarok és köztük S. is az Egyesült-Államokat választották. Az angol gőzhajó Southamptonig vitte őket, hol egy hónapig várakoztak, szives ellátást élvezve. 1851. aug. 2. érkeztek New-Yorkba s itt mindenki egy font sterlinget kapott az első szükségleteire. Egy zenetanítótársával dalkört alakítottak és magyar dalaikkal hangversenyeket rendeztek, de a költség fölemésztette a jövedelmet. Sántát fölfogadta egy arany-ezüst lemezgyáros; de három hét mulva, midőn Corcoran new-yorki bankár Jowa államban magyar gyarmatot akart alapítani, a vállalkozókhoz csatlakozott és okt. 2. érkeztek Chicagóba, hol a tél közelsége miatt megállapodtak, tavaszra pedig a vállalat szétoszlott, S. Chicagóban maradt. Mivel az angol és német nyelv tudása nélkül, a magyar, latin, oláh, török és olasz nyelveket nem értékesíthette, napszámos keresetre, majd falun szolgai munkára volt utalva. 1852. márcz. 1. egy szeszfőzőben kapott alkalmazást, hol 18 hónap mulva munkavezető lett és megnősült, egy skót nőt, Urquhardt Janet vevén feleségül. 1856-ban megtakarított pénzéből vegyeskereskedést nyitott, de félév mulva megbukott és visszatért a szeszfőzőbe, mely azonban nemsokára leégett és S. kénytelen volt kádár- és ácsmesterségre adni magát. 1865-ben újra vegyeskereskedést nyitott, mely szépen jövedelmezett, azonban az 1871. általános nagy tűzvész ezt is elhamvasztotta. S. ismét a kádármesterséghez fordult, neje pedig a ruhagyárosoktól kivett munkákat varrt. 1872-ben a rabszolgák felszabadítása érdekében kifejtett politikai tevékenységéért «superior court deputy sheriff» (esküdtszéki felügyelői) állást kapott egy kerületi törvényszéknél. Itt szolgál ma is; e mellett 25 évig választási bizottsági tag is volt. Foglalatoskodott mint egy építő- és hitelszövetkezet pénztárnoka is. Több német ipari s társadalmi egyesületnek munkás tagja s elnöke volt. Anyanyelvét most se felejtette el, rokonaival magyarul levelez.
Irodalmi munkái közül: A piskii csata után írt terjedelmes levelét közli Kalmár Elek középiskolai magyar Olvasókönyve III. kötetében (Bpest, 1896.); a deési csata lefolyásáról helyreigazító észrevételeit a Századok (1896. 759. l.) közölte. 1878-1883-ig az Ordensblatt der Herrmanns Söhne és 1883-88-ig az Ordensblatt der Harugari szerkesztőségének tagja volt és hetenként legalább egy czikket írt ezen egyleti folyóiratokba. Több száz czikke, szónoklata s egyéb közlése jelent meg a következő hirlapokban és folyóiratokban: Illinois Staats-Zeitung, Chicago, Der Westen, Die Deutsche Eiche, Herrmanns Sohn im Westen.
Munkája: Die Entstehungsgeschichte des Deutschen Ordens der Harugari im Staate Illinois. Chicago, 1886.
Arczképe a Der Westen cz. lapban (1897. márcz. 14., ezenkívül valahányszor egy nevezetesebb pört tárgyaltak azon esküdtszéknél, a melynél alkalmazva van, így a halálra ítélt anarchisták, dr. Cronin, br. Biederfeld és más pörök alkalmával, közölte arczképét a Daily News, Daily Tribune, Inter Ocean, Record Herald és több angol lap.)
Unokaöcscse, Kalmár Elek lőcsei főgymnasiumi igazgató szives közlése.