kolozsvári jogász korában 1796-ban írta A csíki székely Krónikát (nyomtatásban 1818-ban jelent meg, mint Székely Mihály: A nemes székely nemzet konstituciói cz. munkájának függeléke), hogy bizonyíthasson egy pörben, a melyet a Sándor-család az Apor-család ellen folytatott. Nem a tudomány megtévesztése, hanem a haszonlesés adott okot a hamisításra. Aranka versekbe osztva magyarra fordította s jegyzetekkel látta el a krónikát, de kiadni nem merte. Batthyány Ignácz gróf, Katona István és Benkő József ellenezték annak kiadását. A mint a krónika igen hibás kiadásban megjelent, Sombori József tanulmányt írt a székely nemzet áldozó poharáról. Kállay Ferencz és nagyajtai Kovács István elfogadták hiteles kútfőnek. Kemény József gróf, a kinek lelkiismeretét szintén terhelte néhány oklevél-hamisítás, silány koholmánynak tartotta. Szabó Károly, bár több tévedést és hibát vett észre a krónikában, egészben véve hiteles kútfőnek tartotta. Balássy Ferencz pedig egészen annak az alapján írta meg: A rabonbánok áldozatai és a székelyek nemzeti gyűlései cz. tanulmányát. Dózsa Dániel a Csiki Krónika alapján írta Zandirhám cz. eposzát. Kerékgyártó Árpád és Horváth Mihály is használták forrásul. Ellenben silány koholmánynak vallotta Bartal György és Szalay László. Nincs miért feszegetnünk a Csiki székely krónika tartalmát. Nagy jogi furfangossággal, de igen kevés históriai tudással készített falzum. Szádeczky kimutatta, hogy ki, mikor, mi okból gyártotta. A históriának nincs többé köze a Csiki székely krónikához. Szerzője S. Zs. további életfolyamából csak annyit tudunk a hagyomány nyomán, hogy összeférhetetleniil rossz természete miatt megszökött falujából, hogy nem házasodott meg soha s hogy szökése után nyoma veszett.
Szádeczke Lajos, A csiki székely krónika. 1906.
Budapesti Hirlap 1906. 54. sz.