országgyűlési képviselő, szül. 1853. nov. 27. Bukarestben, hova szülei a szabadságharcz után menekültek; atyja S. Dénes háromszékmegyei székely, Bem alatt harczolt, anyja Keresztes Erzsébet alföldi jászkún származású volt. Elemi oktatását a bukaresti magyar telep ref. iskolájában nyerte, a gymnasiumi osztályokat a nagyenyedi Bethlen-főiskolában 1874-ben befejezvén, a budapesti és kolozsvári egyetemeken teljes orvosi tanfolyamot végzett. Jellemző, hogy a kolozsvári egyetem bölcseleti kara Descartes Discours de la methode... munkájának ismertetését tűzvén ki pályakérdésül, a díjat ő, az orvosnövendék nyerte el. Hirlapírói pályája Kolozsvárt kezdődött, hol mint egyetemi hallgató segéd-szerkesztője lett a Kolozsvári Közlönynek. E minőségben kezdte meg a magyar sajtóban legelőször az oláh kérdés taglalását. Szerkesztője volt a kolozsvári Protestáns Közlönynek 1884. szept. 28-tól decz. 28-ig. Mint hirlapíró működött azután is, kiválólag a nemzeti kérdésekkel foglalkozott, e nemben úgy a fővárosi, mint az erdélyi lapokba sok czikket írt. A 80-as években az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület érdekében fejtett ki széles arányú hirlapi munkásságot s alapította az Ifjú Erdély cz. szaklapot. Tulajdonképpeni életczélja azonban akkor kezd valósulni, midőn 1884. decz. 27. sok előleges czikkezés eredményeképpen az erdélyi E. M. K. E. (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) alapítására czélzó első értekezlet a kolozsvári városházán összejött. Ettől kezdve az élete az E. M. K. E.-nek van szentelve mind e mai napig, mely egyesületnek örökös főtitkára és tiszteletbeli alelnöke; az egyesület rövid időn hazánk leghatalmasabb és leggazdagabb egyesületévé fejlődött. 1890-ben az E. M. K. E. Sándor Józsefet küldötte ki egy felvidéki tanulmányútra, melynek eredményeit, valamint az alapszabályokat is egy nagyobb munkában kidolgozta, azután 1891. máj. 12. létrejött a már virágzó E. K. E. (Erdélyrészi Kárpát-Egyesület), mely hálából dísztagjává és első alelnökévé választotta. Ezzel kapcsolatos az erdélyi részek első Baedecker-szerű leírásának, az E. M. K. E. Uti kalauz-ának létrejövetele is; a munkát ő osztotta föl és a szerkesztőség munkáit is ő vezette. Az orosz és török háború alatt tanulmányokat tett a Balkánon és etnographiai tanulmányok czéljából beutazta Romániát és Bukovinát. Rendezett több iparkiállítást. A romániai ref. missiói egyház-megye főgondnoka és mint ilyen az erdélyi ref. egyházkerületi közgyűlésnek rendes tagja. Mint Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja megalapította az ú. n. városi pártot, mely nagy sikert ért el a város ügyei rendezése körül. Az ezredéves kiállítás alatt egy közös közművelődési kiállításra és közművelődési congressusra szervezte az ország összes magyar közművelődési egyesületeit. Az erdélyrészi háziipar- és iparfejlesztő egyesületnek volt titkára, jelenleg az erdélyi iparpártoló szövetség elnöke. 1896-ban első ízben választatott meg országgyűlési képviselőnek Kovásznán (Háromszékm.), a mely kerületet 1906-ig képviselte.
Czikkeinek száma a hirlapokban és folyóiratokban pár ezerre megy; többek közt az Etnographiában (1902. A mult századbeli boszorkánypörökhöz); a Vasárnapi Ujságban (1904. Körösi Csoma Sándor emlékezete); a Fáklyában (1905. Gróf Kuun Géza és az Emke).
Munkái:
1. Kossuth Lajos történelmi küldetése. Kolozsvár, 1892.
2. Visszapillantás az E. M. K. E. alakulása és fejlődése történetére. Kolozsvár, 1895.
3. A magyar közművelődési egyesületek . . . congressusának Naplója. Kapcsolatban az «Ezredéves közművelődési kiállítás» történetének föltüntetésével. Kolozsvár, 1897.
4. Horváth Gyula E. M. K. E. működése. Az E. M. K. E. igazgató-választmánya megbízásából az egyesület 1898. nov. 20. kolozsvári közgyűlésére. Kolozsvár, 1898.
5. Emlékezés Kovács Ferencz apátra. Kolozsvár, 1899.
6. Valótlanságok. Hamis politikai és társadalmi jelszavak idézete és birálata. Irta és felolvasta Vajda-Hunyadon 1899. nov. 18. az ottani óvóegyesület javára. Kolozsvár, 1899.
Szerkeszti az E. M. K. E. hivatalos havi Értesítőjét 1894. jan. 20. óta és kiadja az E. M. K. E. Jelentéseit. Álneve és jegye: Hirám és (S.) (a Kolozsvári Közlönyben, melynek állandó belmunkatársa volt a 80-as években).
Erdély 1894. 9., 10. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1894. 327. sz.
Vasárnapi Ujság 1895. 24. sz. arczk.
M. Könyvészet 1892., 1895.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 850. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 353. l.