theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és hittérítő, szül. 1617. ápr. 27. Varasdon (mások szerint Péterváradon); miután Győrött középiskoIáit elvégezte, jezsuitává lett s 1637. okt. 10. fel is öltözött. Be sem végezte próbaévét, máris Pozsonyba küldték egyik elemi osztály tanítására. 1638. Gráczba ment és ott a bölcseletet 3 évig hallgatta. Elöljárói Erdélybe küldték Kolos-Monostorra, az ottani középiskola két felsőbb osztályának tanítására; hol három évi működés után mint jeles költő jó hirt és nevet szerzett magának; ugyanis nem halt meg ezen idő alatt Erdélyben főbb rangú, kit meg nem énekelt volna. Ezután a hittudományok tanulására ismét Gráczba ment, hol négy évi pályája után theologiai doktorrá avatták. 1655-ben a négyes fogadást letette s Felső-Magyarország és Erdély lett főleg tanúja apostoli buzgóságának; miután nyolcz évig működött e téren, a polemica és szent-írás magyarázatával bizatott meg Kassán; ezen tanszéktől két év mulva megvált és ismét visszatért kedves foglalkozásához. Ezen hittérítői pályán 30 évig foglalkozott (volt Moldvában és Oláhországban is) és élőszóval úgy, mint irományai által mintegy 12,000-et nyert vissza a kath. egyháznak. Ezen buzgólkodása közben sokszor bántalmak- és gyalázattal kellett küzdenie, sőt többször fenyegették életveszélylyel is. Bod után Wallaszky regéli róla, hogy ellenfeleivel csak azon föltétel alatt vitatkozott, hogy a vesztes fejét veszítse. Történt volna Felső-Bányán a hajduvárosok egyikében, hogy Vásárhelyi Matkó István által legyőzetett; ez azonban Sámbár életének nagylelküleg megkegyelmezett és csak két fogát huzatá ki. Ezen ellenei által költött rágalmat eléggé megczáfolja: «Három idvességes hitbeli kérdések» cz. könyve 253. lapján. Végre miután a rend növendékeit és a hazai ifjúságot hat, szerzete házait pedig tíz évig kormányozta, meghalt 1685. febr. 14. Zágrábban.
Munkái:
1. A prédikátor Pápaszemének Próbaköve. Hely n., 1659.
2. Három idvösseges kerdes. Első: A Lutteránusok és Calvinisták igaz hitben vadnak-e? Második: Csak az Egy Papista Hité igaz? Harmadik: A' Papisták ellenkeznek-é a Sz. Írással, avagy inkáb a' Lutterek és Calvinisták? 1661. Nyomt. Nagy-Szombatban. (Névtelenül. Egyetlen példánya a körmöczi francz. zárda könyvtárában. 3. kiadás. Kassa, 1672., 4. Nagy-Szombat, 1690. szintén névtelenül. Kolozsvárt 1745. és Pozsonyban 1751.).
3. Egy Vén Bial orrára való Karika. Mellyet Szent Isaias c. 37. v. 29. így csinált neki: Mikor ellenem dühösködnél, kevélységed fel-jött füleimbe az okáért Karikat vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és vissza viszlek téged az utra, a mellyen jöttél, a mikor az Nyolcz okokat dorgáltad, mellyekert egy okos ember Pápistává lött vala. 1640. Eszt. Nyomt. 1664-ben. (Névtelenül. A czímlap hátlapján: Azon vén Bialnak a nevét ha kévánod tudni; ő maga így jegyzette fel: A. C. K. H. G. L. T. C. J., az az Czeglédi István. Egyetlen példánya Gyula-Fehérvárt a Batthyány-könyvtárban.)
4. Orvoslo Ispitaly. Melyben egy o-kos praedicans Az Igaz Romai Pápista Hitre, Calvinista vallásbul megtért Embernek erős Nyolcz Okai ellen ok nélkül valo haszontalan ütközetiben. Feje falban-veréstől orvosoltatik. Egy Frater Misericordiae által Rom 1. v. 18. et 21. Elmélkedésekben hivságosokká váltak, meg-setétedett az ő esztelen szívök, és bölcseknek álítván magokat, Bolondokká löttek. Isa, 19. v. 14. Az Úr közikbe elegyitette a' Széditő lelket es ugy tántorodnak s-csavarognak minden munkájokban, mint etc. (Írva van Czeglédi Istvánnak 1663-ban megjelent «Barátsagi Dorgálás»-a ellen. Névtelenül. 2. kiadás. Hely n., 1697. szintén névtelenül.)
5. A három kérdésre lött summás választételre irott felelet. Hely n., 1666. (S. ezen feleletét «aranyos és veres festékkel himezé meg, pántlikákkal tzafragozá fel: tudta, hogy büdös bornak szép tzégért kell tenni».)
6. A Három Idvösséges kérdésre, a Luther es Calvinista Tanítók mint felelnek? ugy a mint Matkó István mongya, fol. 128. X, ut Tök. imé azért Matkó Hazugságinak megtorkollása, Es Posaházi Mocskainak megtapodása. Nyom. 1667. Eszt. (Kassa).
7. Liliom inter spinas. Cant. 2. 2. Az az: Az halotti siránkozások között Istenes jó maga viseléséről való Boldog Emlekezeti Az Méltós. Nagyságos néhai Egri Püspöknek, Szegedi Ferencznek: Heves Vár-megye, és mind a két Szólnok, Fő-Ispánnyának: Felséges Császár és Király Urunk Tanátsának etc. Készittetett és mondatott... Cassan nyom. VIgesIMa seCVnDa IanVar 11 LVgentIs (1676).
8. Az Eötödik Evangelistának Sámbár Mátyás Káplánnak Zenebonája. Melly ez kis irásben meg mutatódván szélel veretik. Jacobi 3. v. 14, Ne hazudgyatok az igazság ellen. Nyomt. M.DC.LXVIII. Eszt.-ben. (Egyetlen példánya a kolosvári ref. coll. könyvtárában.)
Magyar Könyvház VII. 1795. 120. l.
Katona, Historia Critica XXXVI. 707.
Fejér, Historiai Academiae 34. l.
Ferenczy-Danielik, Magyar irók I. 399., II. 275. l.
Budapesti Szemle IV. 1858. 206. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár I., III. 1. rész. 709. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1888. 45. sz.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 171. l.
A kolozsvári róm, kath. főgymnasium Értesitője 1898. 75. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 832. l.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. VII. 497. h.