kánonjogi doktor, kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, született 1882. június 9-én Gyulafehérvárt; 1853. szeptember 18-án mint a szegedi főgymnasium VII. osztályát végzett tanuló lépett a rendbe; az újonczév után Pestre, egy év mulva a VIII-ik osztály bevégzése után pedig Tatára helyeztetett mint helyettes tanár, itt a görög nyelvet, történelmet és földrajzot tanította. 1856-ban Veszprémbe rendelték, hol a hittudományokat tanulta és 1860. aug. 1. áldozópappá szentelték; 1861-ben az egyháztörténet és kánonjog tanításával bízták meg a szentgyörgyi rendi intézetben; de már 1862-ben Kolozsvárt foglalta el főgymnasiumi rendes tanári székét, hol 33 évig szolgált. 1964-65-ben a kolozsvári szent József-fiúnevelő-intézet aligazgatója, 1882-ben igazgatója lett, 1874. elnyervén a kánonjogból a doktori fokot, a kolozsvári egyetemen magántanárrá habilitálták, majd rendkívüli tanár és az államvizsgáló-bizottságnak tagja lett. Ő felsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki; Erdély püspöke a szentszék tiszteletbeli ülnökévé nevezte ki, az erdélyi róm. kath. státusgyűlés pedig tagjává választotta. 1894-ben tiszteleti kormánytanácsos lett és betegeskedése miatt a tanítástól főlmentetett. Meghalt 1898. május 16. Kolozsvárt.
Czikkei a kolozsvári róm. kath. főgymnasium Értesítőjében (1875. Magyarország prímásának közjogi állása egyház- és alkotmányjogi szempontból, különös tekintettel a közjogi fejlődésre, 1877. A kolozsvári kegyes-tanítórendi társház és r. kath. főiskola évszázados történeti vázlata. Ism. M. Polgár 160-162. sz.)
Szöllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. II. 31. l.
Magyar Gábor, Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1899. 11. l.