levéltár- és könyvtár-igazgató, szül. 1860-ban Lőrén (Pestmegye); a gymnasiumot Kun-Szent-Miklóson, Karlóczán és Budapesten végezte, a theologiai tanfolyamot Karlóczán hallgatta és ennek végeztével szerzetes lett Bezdinben. 1888-ban áldozópappá szenteltetett Temesvárott s Aradon mint segédlelkész és hitoktató működött. 1889-ben Brankovics püspök Temesvárra hívta és szentszéki jegyzővé nevezte ki, mely minőségben két évig működött. 1891-ben Brankovics patriarka, mint az újvidéki püspökség adminisztrátora Újvidékre nevezte ki szentszéki jegyzővé. Jelenleg a patriarkális levéltár és könyvtár igazgatója Karlóczán. Tagja a szerb Matica irodalmi osztályának és választmányának.
Irodalmi téren növendék korában kezdett működni, midőn a Neven és Szrpcse ifjúsági lapokba írt czikkeket; írt több évig a Glasz Isztine cz. egyházi folyóiratba; 1888-ban Ruvarac Dömével polemiát kezdett liturgikus kérdésekben, mely majdnem két évig tartott és ezzel alapította meg irodalmi nevét. 1888-90. több ujvidéki szerb lapba (Glasz Isztine, Nase Doba, Branik) történelmi czikkeket írt; több könyvismertetése jelent meg a Letopiszben (1892-93).
Munkái:
1. Polazsenik. Ujvidék, 1886. (Betlehemező. Két társával együtt.)
2. Poucsni razgovori. Ujvidék, 1889. (Bloch Móricznak nemzetgazdaságtana, melyet a szerb Matica adott ki.) 1892-ben átvette a Szrpszki Szion szerb egyházi lap szerkesztését, a melyet Petrovics Szávával együtt szerkeszt.
Érdujhelyi Menyhért szives közlése (önéletrajzi adatok nyomán).