görögkeleti rumén metropolita, szül. 1809. jan. 1. Miskolczon (Borsodm.) macedon-rumén szülőktől; a bölcseletet és jogot Pesten végezte. Manilovics verseczi szerb püspök rábeszélésére az egyházi rendbe lépett és 1829-től Verseczen a keleti theologia tanfolyamát elvégezvén, a püspök udvari papja és a verseczi theologiai intézet tanára lett. Minthogy a görögkeletiek egyházában csak szerzetes lehet püspökké és S. erre vágyott, 1833-ban belépett szerzetesként a lopovai zárdába, hol szerzetesi szokás szerint a keresztségben nyert Anasztáz nevét Andrásra változtatták. 1834. diakonus, 1835. protodiaconus, 1837. sincellos, 1838. protosincellos lett. A mint őt Stratimirovics szerb patriárka megismerte, maga mellé vette titkárnak és a karlóczai seminariumban tanárnak alkalmazta s szerzett érdemei alapján 1842. a dúsgazdag kovili zárda archimandritájává, apátjává tette. 1845-ig theologiai tanár volt Verseczen és az ottani konsisztorium vikáriusa, 1845-től pedig a Kovil-zárda prépostja. 1846. jún. 27. az erdélyi rumén püspökség vikáriusa és 1847. decz. 2. püspök lett és 1848. Tamás-vasárnapján fölszentelték. Rendes seminariumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott Nagy-Szebenben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárokul alkalmazhassa; a községenkénti rumén iskolák felállítását pedig sürgette. A szabadságharcz alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbeknek magyarellenes mozgalmához és résztvett mindazon fondorlatokban, bécsi, olmützi deputácziókban, melyek mind a magyar érdekek ellen irányultak. 1850-ben «kitünő szolgálataiért» a Lipót-rendet kapta; 1852-ben bárói rangra emeltetett és megkapta a belső titkos tanácsosi rangot. (1867-ben a vaskorona-rend I. osztályát és 1867. a Lipót-rend nagy keresztjét kapta.) Egyháza érdekében hasznos és fontos tevékenységet fejtett ki: a rumén iskolaügyet rendezte, a tehetséges rumén ifjak külföldi iskolázását előmozdította. A brassói rumén főgymnasium engedélyezését kieszközölte, mely 1851-ben meg is nyilt. (1869-ben megnyitotta a brádi gymnasiumot.) 1852-ben nyomdát alapított Nagy-Szebenben, iskolai s egyházi könyvek kiadására s 1853-ban a Telegraful Roman politikai napilapot alapította, mely a nagyszebeni érsekmetropolita hivatalos lapja. Az egyházi ügyek rendezésére 1860. és 1864-ben zsinatokat tartott és 1864. decz. 24. keresztülvitte a görögkeleti rumén egyháznak a görögkeleti szerb egyháztól való teljes elválasztását, mely az utóbbinak anyagi hátrányával járt és mint a magyarországi és erdélyi összes rumének metropolitája (= érsek) az «erdélyi rumének metropolitája» czímet nyerte. Ezzel is az erdélyi unio ellen demonstrált és ez a sérelmes czím ma is érvényben van. 1863-ban készségesen bement a Reichsrathba. 1861-ben létesítette a rumén kultur-egyletet, mely 1862-ben Brassóban az ő elnöklete alatt nyilt meg. 1864-ben papságának fizetés kiegészítését 24,000 frtra emeltette. 1865-ben a kolozsvári gyűlésen részt vett és kérte, hogy Erdély és Magyarország elkülöníttessék; ezért Dózsa indítványozta vád alá helyezését. Az 1867. és 68. főrendiházi üléseken is részt vett és felszólalt. 1871-ben a bukaresti rumén akadémia tiszteleti tagjává választotta. 1871-ben végrendelkezett és teljes vagyonát egyházának hagyta; nyomdáját is egyházmegyéje örökölte. Meghalt 1881. jún. 28. Nagy-Szebenben.
Levele híveihez 1848. jún. 8. Pesten (Történeti Lapok 1875. 46. l.); Körlevele 1848. július 25. (Országos Honvéd Naptár 1868. 31. l.). Az 1848, jún. 30. körlevelét magyarra ford. Trombitás Parthenius (megjelent Marosvásárhelyt 1887-ben).
Munkái:
1. Anrede des... an die Geistlichkeit und National-Versammlung am 28. Dezember 1848 zu Hermannstadt. Olmütz.
2. Promemorie despre dreptul istoric. din 1849 al autonomiei bisericesci nationale a romanilor de relegea resariteana in c. r. provincii ale Monarchiei austriace. Olmütz, 1849.
3. Elementele dreptuluj kanonik al Biseričij dreptoredinčose reseritene spre entrebuincarea Preocimei, a clerului tiner si a crestinilor intocmite prin... Olmütz, 1854.
4. Cunostintie folositoare despre trebile casatoiilor, spre folosul Preotimei si al Scaunelor protopopesci. Olmütz, 1854.
5. Teologia dogmatica, scoasa din manuscrisul. preacuviosului parinte archimandrit Ioan. Raics, si prescurt intocmita spre intrebuintiare in scoalele clericale de legea greco-resariteana. Olmütz, 1854.
6. Manual de teologie morala crestineasca pentru intrebuintiarea preotimei si aclericilor greco-resariteni revezut si retiparit sub priveghierea si cu binecuventarea esc. sale doma. Olmütz, 1855.
7. Contra lui Hiliad biblicist din 1858. Olmütz, 1858.
8. Memorial prin care se lamureste cererea romanilor de religiunea resariteanea in Austria pentru restaurarea mitropolieilor din punct de devere a ss. canoane. Asterunt c. r. ministeriu pentru cult si instructiune 1851. Olmütz, 1860.
9. Istoria bisericei ortedocse resaritene universale, dela intemeierea ei pana in zilele noastre, compusa si aeum autaia oara data la lumina numai ea manuscript. Olmütz, 1860. Két kötet.
10. Compendiu de dreptulu canonicu alu unei santei sobornicesci si apostolesci biserici. Olmütz, 1868. (Ezen munkája előszavában közli az említetteken kivül többi, összesen 67 eredeti és fordított munkáinak és kiadásainak jegyzékét rövid czimekkel, melyek mind Nagy-Szebenben nyomattak).
Nevét: Schaguna, Shaguna, Saghuna és a rumének Siagunanak irják.
Vasárnapi Ujság 1865. 41. sz. arczk.
Vechea metropolie ort. rom. Nagy-Szeben. 1870.
Hazánk és a Külföld 1871. 37. sz. arczk.
1873: Telegraful Romanu 49-60. sz., Federatiunea 47-57., Lumina 34-47. sz., Gura Satulni 25. sz., Gazeta Transilvaniei 48-50. sz.
Slavici János, A. Saguna. Szeben. 1880.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 778. (Margalics).
M. Állam 1902. 208. sz. (Jancsó Benedek).