bölcseleti doktor, kir. tanfelügyelő, kir. tanácsos, szül. 1849. okt. 22. S.-A.-Ujhelyben (Zemplénm.), középiskoláit helyben, Pesten és Kassán végezte. A VI. osztály bevégeztével növendékpap lett. theologiai tanulmányainak bevégzése után egy évig pihent, aztán Széchenyi Pál gróf fiainak nevelője volt harmadfél évig, azután b. Sennyey Pál fiainak nevelője lett. 1878. jún. a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. a papi pályától megválván, Zemplén vármegye segédtanfelügyelője volt, 1884. júliustól Zalamegye királyi tanfelügyelője. A tanügy terén kifejtett buzgó tevékenységért királyi kitüntetésben részesült.
Czikkei a Budapesti Szemlében (1883. Cabanis, Bichat és Schoppenhauer); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (Uj F. XXI. 1887. Hartmann és Shakspere Juliája)
Munkái:
1. A XIX. századbeli franczia spiritiualismus aesthetikai munkássága. Értekezés, melyet a tudori fok elérése végett a budapesti tudomány-egyetem bölcs. karához benyujtott. Bpest, 1871.
2. Schoppenhauer aesthetikája. U. ott, 1881. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből IX. 8.).
3. Zala vármegye népoktatása. Nagy-Kanizsa, 1895. (Különnyomat Magyarország vármegyéi és városai cz. monographiából).
4. Beszédei a tanügy és társadalom köréből. U. ott, 1900. Szerző fénny. arczk.
Néptanítók Lapja 1884. 460., 1885. 660. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye. Bpest, 1895. 300. l.
M. Könyvészet 1900.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 526. l. és a budapesti egyetem bölcseleti karának jegyzőkönyve.