lovag, miniszteri tanácsos, bányászakadémiai igazgató, a bécsi cs. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1802. okt. 18. Salzburgban; első kiképeztetését szülővárosa lyceumában nyerte. 1823-25. a selmeczi akadémián a bányászati és erdészeti tanfolyam összes tantárgyait végezte. 1825. júl. lépett államszolgálatba, mint bánya-gyakornok a mühlbachi (Salzburg) bánya- és kohóhivatalnál. 1831.-ben bánya-nagy lett Böcksteinban (Gastein mellett), hol 1835-ig működött. 1835. szept. egy afrikai útivállalatnak, mely bányászati czélokból az egyiptomi kormány költségén alakult, főnökévé neveztetett ki. 1839-ben visszatértében Görögországot Ottó király felszólítására bányászati szempontból kutatta; ezért nyerte a görög megváltó-rend arany keresztjét. Olaszhont és Szicziliát is beutazta és több külföldi tudományos társulatnak tagja lett. Németország és Nyugot-Európa majd minden bányakerületét bejárta. 1841. febr. visszaérkezett Bécsbe. Bányatanácsosi kinevezését 1840. kapta meg. 1841-ben a pénzverő- és bányászati cs. kir. udvari tisztséghez osztatott be, 1843. beutazta az Appenineket, Carrara környékét stb. Olaszországból még azon év jún. visszahivatott és a tiroli, vorarlbergi és salzburgi fém- és sóbányák Hallban székelő cs. k. igazgatóság aligazgatójává neveztetett ki s onnét 1846. május 2. cs. kir. kormánytanácsossá, a vielicskai sóbányák administratorává és bányakerületi bányabiróvá lépett elő. 1850. tavaszán történt kineveztetése ministeri tanácsossá és az alsó-magyarországi bánya-, erdő- és államjavak igazgatójává, valamint egyidejűleg a selmeczi cs. k. bánya és erdőakadémia igazgatójává, mely állomását 1850. júl. 7. foglalta el. 1852. júl. 18. a Leopold-rend lovagkeresztjét nyerte, a mi 1853. ápr. a cs. ház örökölhető lovagrendjére való felemeltetését vonta maga után. Meghalt 1863. jún. 20. Selmeczbányán.
Czikkeket írt a német szaklapokba.
Munkái:
1. Der Aufbereitungs-Prozess gold- und silberhaltiger Pocherze im Salzburgischen Montanbezirke. Stuttgart, 1841. (Hozzá Atlasz 30 táblával).
2. Reisen in Europa, Asien und Afrika, mit besonderer Rücksicht auf die naturwissenschaftlichen Verhältnisse der betreffenden Länder. U. ott, 1841-50. Hét kötet Atlaszszal.
A selmeczi m. k. bányász- és erdészakadémia Emlékkönyve. Selmecz, 1871. 269. l.
Wurzback, Biographisches Lexikon XXVIII. 292. l.
Szinnyei Könyvészete és gyászjelentés.