a kisbéri ménesbirtok igazgatója, Ruisz Ferencz uradalmi tiszttartó és Siegler Eleonora fia, szül. 1857. febr. 10. Bakony-Sárkányban (Fehérm); a gymnasium I-IV. osztályát Tatán 1868-71. végezte. Szülei az Alföldre költözvén középiskolai tanulmányait a szegedi kir. főreáliskolában fejezte be. 1874. nov. katonai kötelezettsége lerovására és gazdasági gyakorlat szerzése végett belépett a mezőhegyesi ménesintézet gazdasági katonai osztályához, honnét 1876. őszén a kolozsmonostori gazdasági tanintézetre iratkozott be. 1878-ban végezve tanulmányait, gyakornoknak alkalmazták a mezőhegyesi állami ménesbirtokon, hol hét évig igazgatósági titkár, háromig pénztárkezelő, nyolczig gazdasági intéző s a birtok egyik kerületének kezelője volt. 1896 elején szolgálattételre Budapestre a földmívelésügyi ministerium állategészségi osztályába gazdasági előadónak rendeltetett be. 1899-ben gazdasági felügyelővé neveztetett ki. 1900-ban a bábolnai m. kir. állami ménesbirtokra helyeztetett át és megbizatott ezen birtok igazgatásával. 1906. jún. a földmívelésügyi miniszter a kisbéri ménesbirtok igazgatásának vezetésével bizta meg. Gazdasági és közgazdasági tanulmányainak gyarapításának vezetésével bizta meg. Gazdasági és közgazdasági tanulmányainak gyarapítása czéljából utazást tett. 1891-ben Németországban, nevezetesen Poroszországban és Szászországban a gazdasági berendezést és juhászatot tanulmányozta; 1896-ban Magyarország nagyobb hizlaló telepeinek megtekintésére nyert megbizást; 1897. a bécsi, krakkói és bialai vesztegintézeteket látogatta, 1899-ben pedig az ausztriai s más külföldi állatpiaczok intézményeinek tanulmányozására küldetett ki s ez évben Belgrádban is tartózkodott. 1900. a párisi nemzetközi kiállításra küldték ki; ő rendezte az állami lótenyészintézeteknek csoportos kiállítását. ezen érdemeiért 1901-ben a franczia mérite agricole tiszti keresztjét nyerte. A szarvasmarhatenyésztés tanulmányozása és tenyészállat-vásárlás czéljából Svájczban többször megfordult. Résztvett a monarchia másik államával 1896-ban megindult kiegyezési tárgyalásokban. Az új vámtarifa előkészítő munkálatainál tett szolgálataiért 1903-ban a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszítetett fel.
Czikkei a következő hírlapokban és folyóiratokban jelentek meg: Székesfejérvár (1875. Furcsa de igaz! Malvina és Oszkár); a kolozsmonostori gazdasági tanintézet Értesítője (1877. Tanulmányi kirándulás, 1878. az ötvenesi gazdaság, A pankotai uradalomhoz tartozó szőlők); Földmívelési érdekeink (1877. Erdélyvidéki gazdaság, 1891. A leutevitzi gazdaság Szászországban, 1892. A kender értékesítése Kóroson, szálkender és kötélnemű alakjában); Erdélyi Gazda (1878. A csalamádé-széna készítésről, 1880. Bőjti prédikácziók a marhatartó kisgazdáknak ajánlva és könyvism., 1891. a talajnedvesség beszerzése, megtartása és felhasználása); Gyakorlati Mezőgazda (1880. Babonák a mezőgazdaság köréből, 1881. A lencse, 1882. Ujabb adatok a seprőczirok termesztéséhez, 1883. Gazdasági könyvkiadó-vállalat, 1884. a magyarországi állattenyésztők kalauza, Beszáradás, apadó, A kender és len történetéhez, 1885. a ló kifejlődésének története, A komló történetéből, Miként kurálták vitéz eleink lovaikat? 1886. Apróságok a dohány, pipa történetéből. Keszthely fénykorából, Vázlatok a magyar ló történetéhez a honfoglalástól a mohácsi vészig, Adatok Magyarország lótenyésztéséhez a török hódoltság idején, 1887. Melyik gazdaság tekinthető igazán boldognak? II. József császár rendelete a lótenyésztés emelése érdekében, Levelek a gazdasági állattenyésztésről, Wilckens után, A marhatartó tíz parancsolatja, 1888. A magyar mezőgazdaság történetének érdekében, Magyar gazdaságtörténeti adattár, 1890. A szkiiták és húnok lótenyésztéséről, Voltak-e bivalyok hazánkban a mohácsi vész előtt? 1893. Nagy Károly rendelete birtokai és udvarai kezelése iránt, 1894. Adatok a magyarországi juhtenyésztés történetéhez); Gazdasági Mérnök (1882. Az állati test arányossága); Nyitramegyei gazdasági egylet Értesítője (1882. Szeressük egymást és segítsünk egymáson, 1883. Valami a takarmánynövények termesztéséről, Az időjóslásról, Mezőhegyes képe, 1884. Mire képes az önsegély és az összetartás? 1890. A kukoricza földjének előkészítése); Természettudományi Közlöny (1885. A bos taurus és bos bubalus különböző korú és nemű egyedeinek magyar elnevezéséről, A Zea Mays magyar elnevezéseiről, 1887. Honnan terjedt el a kukoricza hazánkban?); Mezőgazdasági Szemle (1885. A szalontai sertés, 1887. A takarmányfélék gazdasági áráról, Magyarország lótenyésztésének állapota a XVIII. században II. József császár trónraléptéig, 1890. A Gidrán és Nonius lótörzsek, A czéklarépa története, 1895. Eszmék a tiszti osztalékrendszerről); Köztelek (1893. A gazdasági szakoktatás kezdetei hazánkban, 1899. Nagy határral bíró községeink felosztása önálló állategészségügyi körzetekbe); M. Gazdaságtörténeti Szemle (melyet az ő javaslata folytán indított meg az orsz. m. gazdasági egyesület, 1894. Juhtenyésztési utasítás gróf Festetich György uradalmaiban 1793-ban, Tessedik Sámuel adomái, önéletírásának megvilágításához), M. Gazdák Lapja (1894. A búza keresztbevetéséről, véderőtörvénynyel vagy a nélkül vessük-e a luczernát? A vetőmag nagyságának és súlyának befolyása a hozamra, Tessedik-reliquiák, Durra-termesztés, Czélszerű sertésfiasztató, A malaczok felfalatása a koczák által és könyvism.); Gazdasági Lapok (1895. Termesszünk-e kendert?); Magyar Ujság (1898. Az állatforgalom szabályozása); Földmívelési Értesítő (1898. A bécsi hízott sertéskiállítás, 1899. A takonykór irtása); M. Nemzet (1899. Az állatforgalmi intézkedésekről); Gyűjteményes munkákban: A magyarországi állattenyésztők Kalauza (1884. A mezőhegyesi ménesbirtok magyar gulyájának kuhlandi tehenészetének és fehér kondorszőrű sertéstenyésztésének ismertetése); a Kovács-Monostori-féle lótenyésztési műben (1889. a magyar lótenyésztési irodalom könyvészete); a földmívelésügyi miniszter Jelentésében (1890. Ricinus-termesztési kisérlet); a m.-óvári növénytermesztési kisérleti állomás Jelentéseiben (1893. Tengeri termesztési kisérlet, Durra-termesztési kisérlet, Csillagfürt termesztési kisérlet); a M. Gazda Kincses házában (A biztosításról); a csanádmegyei rég. és tört. társulat évkönyvében (1902. mezőhegyes irodalmának könyvészeti összeállítása); Magyarország Vármegyéi. Komárom vármegye (1906. mezőgazdaság és állattenyésztés).
Munkái:
1. A mezőhegyesi magyar királyi álladalmi ménesbirtok rövid leírása az 1885. évben. Bpest, 1885. (Névtelenül; ugyanakkor németül és francziául is).
2. A mezőhegyesi álladalmi ménesintézet alapításának története. Temesvár, 1888. (Különny. a Délmagyarországi tört. és rég. múzeum-társulat 1887. Értesítőjéből).
3. A kukoricza műveléséről. Kolozsvár, 1890. (Erdélyi gazdasági egylet irod. szakosztályának könyvkiadó-vállalata III. 2.; 2. kiadás 1892., 3. k. 1897., 4. k. 1899., 5. k. 1901. U. ott. Megjelent német és rumén fordításban is).
4. A mezőhegyesi m. kir. álladalmi ménesbirtok rövid leírása 1890. évben. Bpest, 1891. (Névtelenül. Németül is).
5. A kendertermesztésről. Bpest, 1895. (Különny. a M. Gazdák Lapjából 1894.).
6. A kenderkészítés mint gazdasági mellékipar. Magyar-Óvár, 1897. (Különny. a Mezőgazd. Szemléből).
7. Domaines des haras royaux hongrois. Bpest, 1900.
8. Bábolna a magyar szabadságharcz idején. Komárom, 1906. (Különny. a Komáromvármegyei és városi Múzeum-Egyesület 1905. Értesítőjéből.).
Álnevei és jegyei: Rónai Gyula, Alvégi, R. Gy. (a Mezőgazdasági Szemle 1884-86., a Gyakorlati Mezőgazda 1881-1887., a Gazdasági Mérnök 1881. és az
Erdélyi Gazda 1880. cz. szakfolyóiratokban).
M. Könyvészet 1893.
Kóssa Gyula, Magyar állatorvosi Könyvészet. 1472-1904. Bpest, 1904. 197. l.
Komáromi Lapok 1906. 24. sz.
M. Állam 1906. 129. sz.
Magyarország Vármegyéi. Komárom vármegye. Bpest, 1906. és önéletrajzi adatok.