ág. ev. lelkész, szül. a XVIII. század végén Zólyom megyében; tanult a pozsonyi akadémián, hol Dankovszky volt a görög nyelv és Palkovics a cseh nyelv tanára; utóbbi tanárának buzdítására már korán kezdte a görögből csehre fordításait. Theologiai tanulmányok végett 1811-ben Németországba ment és a tübingai egyetemre iratkozott be. 1812. decz. a beszterczebányai ág. ev. egyházi convent meghívta az iskola igazgatójának és a latin nyelv tanárának. 1813. szept. lelkészszé avatták és átvette a micsini egyház vezetését; 1815-ben a beszterczebányai egyház lelkésze lett, hol nem sok ideig működött, mert máj. 7. történt beavatása után még azon év nov. 14-15. éjjel meghalt.
Munkája: Pisně Anakreontowy z rečkého přeložené. S přidavkem některých giných básni řeckých. Prága. 1812. (Anakreon dalai, más görög dalokkal együtt: Sappho, Mimnermus, Tyrtaeus. R. volt az első, ki Anakreon dalait tótra fordította).
Tót fordításaiból megjelentek még a Hromadko János bécsi Prwotiny pěkných umeni 1815. munkájában: Krasickinak Igor hadjárata cz. komikai eposza első nyolcz éneke; a Kvetyben (1834. Homer Békaegérharcza); a Palkovics által kiadott Tydennik hetilapban (1816-18. az Ilias 22 éneke és Theokrit idylljei: Cyklopsok és a halászok).
Kéziratban maradtak: Kisfaludy Károly meséi, Anakreon énekei, Pindar és Sappho ódai, Homer Iliása és Odysseája, szintén tót fordításban.
Erneuerte vaterländische Blätter für den österr. Kaiserstaat. Wien 1816. 107. l.
Jungmann Jos., Historie literatury české. Prága, 1849. 621. l.
Petrik Bibliogr. IV. 10. l.
Viček Jaroslav, Dejiny Literatúry Slovenskey. Turócz-Szt-Márton, 1890. 30., 267. l.