orvosdoktor, kir. tanácsos, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, sz. Rókus-kórházi főorvos, szül. 1815-ben Lakompakon (Sopronm.), szülei azonban nemsokára Csáktornyára költöztek át, hol atyja gróf Festetich László uradalmi orvosa lett. Előbb Nagy-Kanizsán tanult, azután Szombathelyen, hol Bitnitz Lajos tanár vezetése alatt gymnasiumi és bölcseleti kiképeztetését nyerte. Az orvosi pályára lépett és a három elméleti évet a pesti egyetemen, a két utolsó gyakorlati évet a bécsi egyetemen hallgatta. 1840-ben orvosdoktorrá avattatott, ezután külföldre utazott, hogy eszmekörét kibővítse. Németország kitűnőbb orvosi egyetemeit, a nagyobb kórházakat, gyógyintézeteket és fürdőhelyeket szorgalmasan látogatta. Utazásából egy év mulva visszatért, a bécsi körkórház segédorvosává lőn, hol másodorvosi minőségben harmadfél évet töltött. 1843-ban visszakerült Pestre, hol szerzett bő ismereteit akarta érvényesíteni. 1848-ban az első magyar ministerium táborkórházi főorvosnak nevezte ki és e hivatalát a szabadságharcz végéig ki is töltötte. 1848-ban változtatta Rosenfeld családi nevét Rózsaira. 1850. jan. Pest városa a dolog és a szegényháznál mint főorvost alkalmazta, s ezen állását élte fogytáig megtartotta. Lényeges reformokat léptetett életbe. Házi gyógyszertárt rendezett be; a betegeket, kik azelőtt, a város kiadásainak terhére, roskadt bérházakban, a nyár-, a főherczeg Sándor- és a diófa-utczában voltak elhelyezve, házilag kezelte és ez által a várost tetemes költségektől kímélte meg. De főtörekvése az volt, hogy a munkaképtelen, elaggott szegények állandó hajlékot, saját menházat nyerjenek; így 1854. ápr. 24. uralkodó felségeink egybekelése alkalmából, a szegény aggok új menhelyet és ott a betegek külön kórházi osztályt nyertek. Járványok idején a járvány-kórházak vezetését és a betegek gyógykezelését készséggel elvállalta. Ezeken kívül 22 évig a Rókus-kórházi fegyosztályt és a fogházat is ellátta mindaddig, míg ez intézet a fővárostól az állam kezelésébe nem került. Két évig a tolonczokat és a rendőri vizsgálat alatt levőket is gyógykezelte. 1861-ben a pesti izr. hitközség kórházának igazgatójául választotta meg. Ügybuzgó fáradozásait a pesti izr. hitközség azzal hálálta meg, hogy 1872-ben életnagyságú olajba festett képét készítette el a kórház számára; 1880-ban pedig 40 éves orvosdoktori jubileuma alkalmából ágy-alapítványt tett az ő nevére. Az egyesületekben, társulatokban számos előadást tartott. 18678-ben Pest-Pilis-Soltmegye tiszteletbeli főorvosává, 1868-ban az országos közegészségi tanács tagjává neveztetett ki. 1873-ban a cholerajárvány alkalmával, mint belügyministeri biztos a lipótmezei tébolydánál működött, ugyanekkor volt a közegészségi tanács cholera-referense. A m. tudom. Akadémia 1864. jan. 20. levelező tagjának választott; tagja volt 1843-tól a kir. magyar egyetemi orvosi karnak, a bpesti kir. orvosegyesületnek és még több más bel- és külföldi tudományos és közhasznú társulatnak. A m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésein 1863-tól folytonosan közreműködött mint másodelnök, titkár, pénz-, könyv- és levéltárnok. A Mehádián tartott XVI. nagygyűlésen, melynek alelnöke volt, 200 frtnyi jutalmat tűzött ki; az 1879. Budapesten tartott XX. nagygyűlésen orvos-gyógyszerészeti kiállítást rendezett. 1843-ban több elvtársával szövetkezve megalapította az "Izraelita magyarosító egyletet" és 1868-ban az "Országos magyar izr. ösztöndíj-egyletet". Ezen egyletnek ő volt az elnöke, mely azóta 40,000 frtnál többet osztott ki szorgalmas magyar, magasabb tanintézeti tanulók között; ezen egyletnél ő maga is 2000 frtos alapítványt tett. Érdemei méltatásául ő felsége a tudomány nagy aranyérmével tüntette ki; az Erzsébet-aggápolda zárkövének letételénél a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta; a 60-as években dühöngött járvány megszünte után a kir. tanácsosi czímet nyerte; 1880-ban orvosi működésének 40 éves fordulója alkalmával ő felsége a vaskorona-rend III. osztályát adományozta neki a lovagi méltósággal és a "muraközi" nemes predikátummal. 1881. júl. 26. csaknem merénylet áldozata lett, midőn az aggápoló-intézet előtt egy az intézmény jótéteményeiben részesülő hóbortos ember pisztolylövéssel súlyos sérülést ejtett rajta, de néhány hét mulva sebéből meggyógyult. Meghalt 1885. máj. 20. Balaton-Füreden. (A m. tud. Akadémiában 1889. febr. 25. Batizfalvy Sámuel tartott fölötte emlékbeszédet). Végrendeletében a m. tud. Akadémiának 5000 frtot, a budapesti m. kir. tud. egyetem orvosi karának szintén 5000 frtot és más tudományos és jótékony egyletekre is nagyobb összegeket, összesen 28,000 frtot hagyományozott.
Czikkei a bécsi Gesundheits-Zeitungban (1838. Sonnenstein Irrenanstalt nächst Pirna bei Dresden, 1840. Muraköz in naturhist. u. ärztl. Hinsich); az Orvos-sebészi Évkönyvben (1843. Orvosgyakorlati észrevételek); az Orvosi Tárban (1844. Az torokgyíkról, Értekezés a bőrbetegségekről, 1845. Az iméntszülött, kiviselt hemikephalus leirata, 1846-47. Töredék a vitánczról. A természettudományok nagy fontossága a gyakorló orvosra nézve, és könyvism.); a M. természettud. társulat Évkönyvében (I. 1841-45. A muraközi asphalt-forrás rövid tájleírása); az Österr. med. Jahrbücherben (1845. Beschreibung eines Microkephalos); az Első magyar zsidó Naptár- és Évkönyvében (1848. A nevelésről általában, különösen honi hitsorsosainkat illetőleg); a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1851. Beobachtungen über Zörnlaibs Fiebermittel, Aether Carpaticus); az Orvosi Hetilapban (1859-60. Kisebb közlések a szolyvai, paulovai és erdőbényei ásványvizekről, A marienbadi ingovány physikai, vegyi és orvosi tekintetben, 1861. A pesti agggyámolda és az aggkorban előforduló sajátságos lefolyású kórok, 1863. Az aggok emésztési bajairól, 1865. Májtályog elkövesedése folytán okozott halálos hashártyalob); a Wiener mediz. Wochenschriftben (1856. Geheilter Fall eines Gesichtskrebses, 1858. Der Neubau des Pester allg. Krankenhauses); a Gyógyászatban (1864. Az ivóvízről egészségi szempontból s nehány szó a pesti vízvezetésről, A magyar orvosok és természetvizsgálók X. nagygyűlése érdekében, 1870. Adatok a járványok oki viszonyaihoz, 1872. Az orvos- és természettudományok legújabbkori haladása, Megemlékezés az elhunytakról, 1874. Budapest főváros "Erzsébethez" czímzett aggápoldája, kényszer- és dologházában 1873-ban ápoltakról szóló orvosi jelentés); a Magy. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1865. Az aggkor, Marasmus senilis, mint halálok, Az Ozokerit és annak készítményei, 1866. Májtályog elkövesedése folytán kifejlődött és sorvadás útján halált okozó hashártyalob, 1868. Az 1866. évi cholerajárvány a sz. rókuszi fiókkórházban Pesten, Az 1864-65. és 1867. évi hagymázjárvány és az 1867. himlőjárvány a pesti sz.-Rókus körkórház fiókosztályán, 1869. A jobb vese rákos elfajulásának egy esete agg egyénben, 1870. Abbazia di S. Giacomo helyi ismertetése, 1872. Két ritka kóreset, 1875. A hullák elégetéséről); az Ung. Med.-Chirurg. Presseben (1865. Die Pneumonie im Greisenalter, 1872. Ein seltener krankheitsfall, Locale Phosphorintoxication, croupöse Blasenentzündung, Peritomitis und Pleuritis, Tod, Sectionsbefund); a Szemészetben (1868. Kisebb közlemények a gyakorlatból); a Vasárnapi Ujságban (1875. Az ajnácskői fürdő).
Munkái:
1. Muraköz helybeli természettani és orvosi szempontból. Németből ford. Edvi Illés László. Pest, 1840.
2. Dissertatio inaug. medico-practica de morbo Brighti. Windobonae, 1841.
3. Töredék a Vid-tánczról. Pest, 1846.
4. A kénégenygőz hatása, különösen seborvosi tekintetből; tapasztalati adatokra építve s tudományosan felvilágosítva. U. ott, 1847. Kőre metszett táblával. (Németül. U. ott, 1847.)
5. Sanitätsbericht über das Zwangsarbeitshaus und die Armenversorgungs-anstalt in Pest 1850-59. Pest, 1850-59. Tíz füzet.
6. Das Pester städtische Versorgungshaus Elisabethinum. Ein geschichtlicher Rückblick auf das Entstehen dieser Anstalt, sammt einer ausführlichen Anweisung über die Leistungen derselben im Verwaltungsjahre 1855-56. Mit einer Ansicht des Versorgsungshauses. U. ott, 1857.
7. A pestvárosi aggyámolda. U. ott, 1857.
8. A marienbadi iszapról. U. ott, 1860.
9. Emlékbeszéd, melyet néhai Schlesinger Ignácz volt orvosdoktor, szülészmester, sz. kir. Kőszeg városának tisztel. főorvosa, a m. kir. egyetemi orvoskar tagja... felett a budapesti kir. orvosegyesület 1861. márcz. 23. tartott rendkívüli gyűlésében tartott. U. ott, 1861. (Melléklet a «Gyógyászat»-hoz.)
10. Szab. kir. Pest városi szegény gyámolda (Elisabethinum) és az aggkorban gyakran előforduló sajátságos kórok. U. ott, 1861.
11. Gyógyászat a hébereknél és a zsidó orvosok a középkorban. U. ott, 1862.
12. 1861-62. évi orvosi jelentés a pesti városi agggyámoldáról. (Elisabethinum) és értekezlet az aggok emésztési bajairól. U. ott, 1863.
13. A pekleniczai hegyi kátrány (Muraközben) A magyar orvosok és természetvizsgálók 1863. Pesten tartott IX. nagygyűlésén előadta. Térképpel és egy kátrányszedő géptervrajzzal. U. ott, 1864. (Különny. a m. orvosok és természetvizsgálók Munkálatiból).
14. A véredényrendszer és légzőszervek aggkori változásai, kórboncztani és élettani tekintetben. U. ott, 1864. (Különny. a m. orvosok és term. vizsgálók Munkálataiból.)
15. Népszerű értekezés az ivóvízről egészségi szempontból s nehány szó a pesti vízvezetésről. U. ott, 1864.
16. Észleletek az aggkor élettani és kórtani váltakozati köréből, s a császár és királyné ő felsége védelme alatt álló pestvárosi gyámoldának Elisabethinum 34 évről, 1830-tól 1863-ig szóló statisztikája. Székfoglaló értekezés. 5 nyomott és 7 kőmetszetű táblával. U. ott, 1865.
17. Szab. kir. Pest városi Elisabethinum szegény gyámoldának történeti vázlata. U. ott, 1866.
18. Adatok a járványok oki viszonyaihoz, U. ott, 1868. (Értekezések a természettud. köréből. I. k. 18. sz.).
19. Adatok a hagymáz oktanához. U. ott, 1868. (Értekezések a természettud. köréből I. 9.).
20. Az 1864-65. és 1867. hagymáz és 1867-ki himlőjárvány a pestvárosi közkórház és első fiókkórházában. U. ott, 1868. Nyolcz táblás kimutatással és egy talajvízmérő rajzzal.
21. Az 1866-ki cholerajárvány a sz. Rókus fiókkórházban Pesten. 15 statiszt. táblás kimutatással és Pest város térképével.
22. Az orvos- és természettudományok legújabbkori haladása. A m. orvosok- és természetvizsgálók XVI. nagygyűlésén előadta. U. ott, 1873. (Különny. a m. orvosok és természetvizsgálók munkálataiból.)
23. Budapest főváros "Erzsébet"-hez czímzett aggápoldája- és kényszerdologházában 1873. 74. és 75. évben ápolt betegekről szóló orvosi jelentés. U. ott, 1873-75. Három füzet.
24. A gróf Széchenyi István-keserűforrás Budán. Helyviszonyai, vegyi, élettani és gyógytulajdonságai és alkalmazásának módja. Bpest, 1874. (Németül. U. ott, 1874.).
25. A hullák elégetéséről. Rajzokkal. U. ott, 1874.
26. Tanulmány a régi zsidók orvostanához. U. ott, 1875. (Értekezések a természettudom. köréből V. 9.).
27. Emlékbeszéd, melyet néhai dr. Grósz Fülöp és dr. Hermann Adolf volt kórházi főorvosok fölött arczképeik 1875. jún. 13. a pesti izr. kórházban történt leleplezése alkalmával tartott. U. ott, 1875..
28. Börtönügy. U. ott, 1879.
29. Budapest főváros jótékonysági intézetei és egyletei. U. o., 1879.
30. Emlékbeszéd Kovács Sebestyén Endre felett. U. ott, 1879. (Értekezések a természettud. köréből. IX. 14.).
Szerkesztette az Első magyar Zsidó Naptárt és Évkönyvet 1848-ban Pesten; Szabó Józseffel a Magyar orvosok és természetvizsg. Marosvásárhelyt 1864. tartott X. nagygyűlésének történeti vázlatát és Munkálatait; Pozsonyban Hanka Károlylyal és Rómer Flórissal ugyanazok XI. nagygyűlésének Munkálatait 1866.; Rimaszombatban Batizfalvy Sámuellel a XII. nagygyűlés Munkálatait 1868.; Egerben Kátai Gáborral és Montedegói Albert Ferenczczel a XIII. nagygyűlés Munkálatait 1869.; Fiumeban Poor Imrével a XIV. nagygyűlés Munkálatait 1870.; Aradon a XV. nagygyűlés Munkálatait 1872.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 41. sz. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Pesti Napló 1880. 102. sz.
Pesti Hirlap 1880.; 14. sz. (Jubileuma).
A budapesti kir. orvosegylet Évkönyve. Bpest, 1880. XXXI. l.
Ország-Világ 1881. 423. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Egyetértés 1885. 138. sz. (Nekr.).
Akadémiai Almanach 1887. 332. l.
Batizfalvy Sámuel, Emlékbeszéd dr. Muraközi Rózsay József felett. Bpest, 1889.
Kiszlingstein Könyvészete.
Századunk névváltoztatásai. Bpest, 1895. 194. l.