orvosdoktor, egyetemi magántanár, szül. 1860-ban Nagy-Csebben (Zemplénm.); orvosi tanulmányait Budapesten végezte s 1883-ban egyetemes orvosdoktor lett, ezen év szeptemberétől az élettani tanszék mellett mint második, 1884. szep.-től mint első tanársegéd három esztendeig működött. Szabad idejében Árkövy tanár nyilvános foggyógyintézetében a fogászatot tanulmányozta. Ugyanitt 1887-ben segéd lett s mint ilyen 1888. augusztusig működött. 1887. márcz. az általános poliklinikai egyesület fogászati rendelő orvosává választatott meg. 1891-ben a fogak kór- és gyógytanából egyetem i magántanári képesítést nyert.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1887. Szemölcsdag, papiloma, a szájürben, ugyanez németül is); az Öst.-ung. Vierteljahrschrift f. Zahnheilkundeban és ebben: 1888. Untersuchungen über die pathohistologischen Verhältnisse des Abscessus apicalis, angolul a The Dental Recordban, Zur Frage des Verhaltens des Stickoxyduls zum Blute, Zwei Fälle aus der Praxis, 1889. Ist die Caries alveolaris eine heilbare Erkrankung, oder führt sie unbedingt zum Verlust der Zähne? Diagnose und Therapie des Gingvitis ulcerosa); a Gyógyászatban (1888. A légenyéles physiologiai hatásáról és annak alkalmazási módjáról rövid tartalmú műtéteknél.
Munkái:
1. Az izommagvakról. Bpest, 1885. (Értekezések a természettudományok köréből XV. 14. Dolgozatok a kir. m. tud. egyetem élettani intézetéből II., bemutatta Jandrasik Jenő, Nagy Imre munkájával együtt.)
2. Patho-Histologie der Zahnpulpa und Wurzelhaut. Stuttgart, 1889.
3. Az orvosi mentés kézikönyve. Kiadta a Mentők Lapja szerkesztősége. Budapest, 1891. (Többekkel együtt.)
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1891.
Hőgyes Endre, Emlékkönyv a budapesti kir. m. tud. egyetem orvosi karának multjáról és jelenéről. Budapest, 1896. 413. 809. l.