polgármester és országgyűlési képviselő, szül. 1827-ben Deésen (Belső-Szolnokm.); tanulmányait Kolozsvárt és a nagy-enyedi ref. kollegiumban végezte. Kilépve a kollegiumból, mint gyógyszerész-gyakornok működött Szebenben, majd jogi ismeretek elsajátítása végett beiratkozott a marosvásárhelyi kir. táblához. 1848-ban a közjogból letéve a vizsgát, hazament és részt vett a Belső-Szolnok-megyei gyűlésekben. E megye először mondta ki Erdélyben a feltétlen uniót s erre nézve az indítványt Roth tette meg. A szabadságharczban mint vadász-őrmester vett részt. 1850-ben a bécsi egyetemen tanult mint gyógyszerésznövendék; három év mulva Deésre visszatért és gyógyszertár-tulajdonos lett. Tagja volt a Gyulafehérváron összehítt országos konferencziának. 1861-ben a megyék visszaállítván, a régebbi városi constitutio értelmében Deés város orátorává (főszónokká) választatott és elnöke lett a városi képviselő-testületnek. Ez állásban maradt 1867-ig, midőn a magánéletbe vonult vissza, 1871-ben ideiglenes polgármesterré választatott meg s föladata volt a város zilált viszonyait rendezni. Majd a tanács újból rendeztetvén, rendes polgármesterré választatott és e tisztséget betöltötte kevés megszakítással, 1884-ben képviselővé történt megválasztásáig. Meghalt 1893-ban Deésen.
Munkája: Nyilt levél deési polgártársaimhoz. Kolozsvár, 1872.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 781. lap.
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach. 1886. Képviselőház. Budapest, 1886. 147. l.
Petrik Könyvészete.