Rosos Pál (szent-király-szabadjai),
bölcseleti és theologiai doktor, veszprémi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az apostoli szent szék protonáriusa, R. János birtokos és Bogyay Magdolna fia, született 1751. január 15-én Sümegen (Zalam.), a veszprémi püspöki egyházmegyébe mint növendékpap felvétetvén, a nagyszombati egyetemre küldték a felsőbb tudományokban való kiképzésére. Miután ugyanott a bölcseleti s theologiai doktori oklevelet elnyerte, visszatért Veszprémbe, hol a püspök helyettes titkára, majd szentszéki jegyző volt. 1778. júl. 22. kanonok lett; az 1790. és 1792. országgyűlésen a káptalan képviselője volt. 1790. a pesti kir. tábla ülnöki tisztéről, melyet hat évig viselt, lemondván, a bécsi magyar udvari cancelláriához ülnöknek, 1808. ápr. 29. pedig veszprémi püspöknek neveztetett ki; ugyanez évben szept. 7. Pozsonyban Ludovika királyné koronázásának szertartását végezte. A Ludovika akadémiára 10.000 frtot adományozott. Meghalt 1809. jún. 17. Veszprémben.
Munkái:
1. Dissertatio juris publici universalis de interna rerum publicarum securitate. Pestini, 1777.
2. Positiones ex jure ecclesiastico, et patrio, quas... publice propugnandas suscepit. Agriae, év. n.
Néh. nagym. és főt... Rosos Pál veszprémi püspök... gyászos..., halálát kesergi hideg tetemeinél hazafi. Veszprém, 1809.
Nagy Josehus, Oratio funebris quam in solemnibus exequiis exc. ac rev. Dni Pauli Rosos... episcopi Weszprimiensis... in cathedrali ecclesia Weszprimiensi die 5. Sept. anno 1809. peroravit. Weszprimii.
Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 387. lap.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése II. 594., IV. 501., VII. 37., 104., 249., VIII. 37., 213., 619. l.