ág. ev. theologus, szül. 1814. aug. 30. Pozsonyban német szülőktől; az ottani ág. ev. gymnasiumban és a kir. akadémián tanult és egyik ifjú gróf Rádaynak lett nevelője. 1839-ben Halléba ment theologiát és bölcseletet hallgatni; 1841-44-ig a bécsi prot. theologiai intézetben végezte be tanulmányait. 1846-ban ugyanezen intézetnél docens lett és 1847-ben átvette az ó-testamentomi exegesis tanszékét. 1850. júl. 12. fakultássá emelt ezen intézetben rendes tanárrá neveztetett ki. 1852-ben Heidelbergben doktori czímet kapott. 1864. az osztrák közoktatási tanács tagjává, 1869. júl. 22. kormánytanácsossá lett. Meghalt 1889. okt. 20. Bécsben.
Sokat írt az egyházi folyóiratokba s munkatársa volt a Schenkel Bibel-Lexikonának is.
Munkái:
1. Die hebräischen Alterthümer in Briefen. Wien, 1857.
2. Die simsonsage nach ihrer Entstehung, Form und Bedeutung und der Heraklesmythos. U. ott, 1860.
3. Geschichte des Teufels. Leipzig, 1870. Két kötet.
Traufrath, Michael, Kurze Nachrichten über die k. k. evangelisch-theologische Fakultät in Wien. 1871. 16. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 687. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek-Tára III. 160. l.