bölcseleti doktor, főrabbi, született 1858-ban Nagy-Megyeren (Komáromm.); eleinte több talmud-iskolát látogatott, majd Budapestre került, hol gymnasiumi és egyetemi tanulmányainak befejezése után 1885-ben bölcseleti doktorrá avatták. 1886-ban a budapesti rabbiképző-intézetben rabbivá avatták fel. Eleinte Tapolczán működött, utóbb Nagy-Kikindára hívták meg. Nagy súlyt fektetett az iskola és szószék megmagyarosítására.
Munkája: Maimuni és az izlam. Bölcsészettudori értekezés. Bpest, 1885. (Különnyomat az Egy. Philol. Közlönyből).
Magyar Zsidók. Bpest, 1896. 193. l. arczk.