orvosdoktor, szül. Monastirban, azonban már hat éves korában Temesvárra került, hol rokonai nevelték és középiskoláit ott, az orvosi tanfolyamot pedig Pesten és Bécsben végezte. 1837-ben gyakorló-orvos volt Oraviczán, majd Temesvárt városi főorvos lett. Tizennégy nyelven beszélt. Meghalt ugyanott 1847-ben.
Munkái:
1. Untersuchungen über die Romanier oder sogenannten Wlachen, welche jenseits der Donau wohnen; auf alte Urkunden gegründet. Pesth, 1808. (Német és görög czímmel és szöveggel. Rézmetszettel. Ism. Annalen der Literatur. Wien, 1810. II. 398. l.).
2. Maestria ghiovăsirii românesci. Buda, 1809. (Görög és rumén nyelvről való ismeretek.)
3. Dissertatio inaug. medica de luxu in medicamentis, ejus fontibus et damno. Viennae, 1812.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
Enciclopedia Romana III. 232., 844. l.
A m. n. múzeumi könyvtár példányairól és Zászló J. jegyzetei.