bölcseleti doktor, pozsonyi nagyprépost, választott szkodári püspök, v. b. titkos tanácsos, a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1814. május 13. Székesfejérvárt (családi neve Leitzinger volt); a gymnasium öt osztályát szülővárosában, a költészetit Esztergomban tanulta; ennek bevégeztével 1831. okt. 31. a szent Benedekrendbe lépett. A kiállott próbaév után Győrött hallgatta a bölcseleti tanokat, 1835-ben Bakonybélben a humaniórák ismétlése mellett szorgalommal tanulta a nevelés-, oklevél- és széptant, ezután a győri tankerület k. főigazgatója előtt kiállott szoros vizsgálat után tanítási képesítő oklevelet nyert. A négy éves hittudományi pályát Pannonhalmán végezte. Ekkor Kisfaludy Károly drámáit szem előtt tartva, több színművet készített (Szilágyi Mihály, Tihanyi remete, Az erény jutalma, melyeket Pannonhalmán a farsang három utolsó napján előadni is segített); ezek azonban kéziratban maradtak. 1839. július 20. pappá szenteltetett és főapáti szertartóvá neveztetett; egyszersmind a bölcseletdoktori oklevél elnyerése után törekedett és a főegyházban nem egyszer hirdette az Isten igéjét. Az 1840. év második felében a szerzet győri lyceumában a bölcseleti tanok előadásával bizatott meg. 1842-ben szembaja enyhülvén, a pesti egyetem bölcseleti karán doktori oklevelet nyert. 1847. decz. 29-én a m. tudom. akadémia levelező taggá választotta. 1848-ban mint győri nemzetőri pap Komáromba és Schwechatra kisérte nemzetőreit; 1849-ben mint kinevezett győrmegyei papi biztos Győrött működött. Világosról a hortobágyi tanyákra bújdosott; egy ideig Nádudvaron Hegyi Rudolf név alatt mint gyógyszerész-segéd (Pannonhalmán tanulta a gyógyszerek készítését) tartózkodott, mígnem Nagyváradról veszély fenyegette; azért innét 1850. május végén menekült és máj. 26. a polhorai állomásnál átkelt Magyarország határán s Poroszországon és Belgiumon keresztül Londonba jutott el, hol 1866-ig tanítással foglalkozott. Császár Ferencz a Pesti Napló szerkesztője azt az ajánlatot tette Rónaynak: írjon lapja számára tíz forint díjért hetenkint három levelet. 1850. júl. 23. indult tehát az első levél, s utána rendesen a többi. A nagy Széchenyi István gróf műve, a hires Blick számára R. keresett Londonban nyomdát és talált bizományos könyvkereskedőt is, valaminthogy elég baja volt a kiadás körül. A nemes gróf R. fáradságát figyelmességgel viszonozandó, megkérte, küldjön dolgozataiból valamit. Elküldte a Tűzimádót. Széchenyinek megtetszett a munka és Kilián Györgyben talált reá kiadót, ki azt ezer példányban kinyomatta, «jedoch ohne ein Honorar zu bezahlen» volt a kikötés. Szemere Bertalan a magyar lapokból lemásolta Magyar László afrikai utazó itt-ott megjelent leveleit és Rónaynak küldé a csomagot, hogy nyújtsa be valamely tudományos testületnél. R. időközben megismerkedett dr. Norton Schawal a londoni kir. geografiai társulat titkárával és felemlítette előtte a magyar afrikai utazót. E hír érdekelte a titkárt és igen kérte Rónayt, fordítaná angolra az érintett levelekből azt, a mi szorosan az utazásra, Afrika belsejére vonatkozik, igérvén, hogy kieszközli az ismertetés felolvasását a társulat valamely heti ülésén. Így is történt; az ismertetés megjelent a Journal of the Royal Geografical Society folyóiratában (London, 1853.). A társulat méltánylandó Magyar László szép törekvéseit, hajlandónak nyilatkozott őt a nehéz pályán segélyezni, ha viszont ő elküldené utazására és fölfedezéseire vonatkozó iratait. Ez időtől fogva R. szorgalmasan látogatta a geografiai társulat heti üléseit. Itt izlelte meg a földtant, melynek csakhamar buzgó művelője lett itt közölte Magyar L. afrikai utazásának a m. tudom. akadémia által kiadott első kötetének ismertetését is. Ezalatt megjelent az 1860. októberi diploma és az alkotmány visszaállítása felkölté a reményt a hazafiakban. Rónayt szülővárosa Székesfehérvár megválasztotta képviselőjének, Győr városa bizottsági tagnak; a lapok pedig felhívták, fogjon velök kezet a nemzeti ébredés küzdelmeiben. És ő újra megkezdte hírlapírói tevékenységét azzal, hogy a Magyarországnak politikai czikkeket írt, a Magyar Sajtóban pedig tárczákat közölt a számkivetésben elhunyt jeleseinkről: Mészáros Lázár, Kemény Farkas, Beöthy Ödön, Karády Ignácz, Mednyánszky Caesar, Tüköri Lajos, Batthány Kázmér és Lukács Sándor utolsó küzdelmeiről, összesen huszonhét közlés. Hanem az októberi diploma nyomában fakadt reményszálak hamar elfonnyadtak. R. is búcsút mondott újra a politikának és lelkének egész hevével a földtant mívelte tovább. Írt a magyar lapokba, mikor felkérték, írt az angol Timesbe is. Egressy Gábor felkérésére a M. Szinházi Lapnak összesen ötvenhét levelet küldött. Xantus a Győri Közlönybe irt levelében indítványozta, hogy a m. tud. akadémia eszközölje ki Rónaynak kegyelem útján való hazatérését. De ez csak terv maradt és R. hálából néhány tárczaczikket küldött a Győri Közlönynek. Bonaparte Louis Lucien herczeg kértére Reguly hagyományaiból lefordította angolra a hitregéket és minden egyebet, mi a magyar és vogul nyelvek viszonyait tárgyalja. Mialatt ezen feladatával foglalkozott, ütött számára a szabadulás órája. Londonból azonnal nem távozhatott. Voltak kötelezettségei tanítványaival szemben, melynek a félév végeit ott marasztották. Ezen kívül be kellett fejeznie Reguly Hagyományai fordítását Bonaparte herczeg számára, kitől engedelmet kapott, hogy fordítása bármely részét felolvashassa a londoni ethnologiai társaságban, mely őt 1865-ben tagjának választotta. A British Association aug. 22. nottinghami gyülésén értekezett is a vogulokról, különös tekintettel a földteremtés legendájára (megjelent a társulat kiadásában: British Association for the advencement of Science 1866.). 1866. szept. 17. búcsúzott el Londontól és szept. 26-án üdvözölte rendtársait Pannonhalmán. 1867. jan. 30. a m. tud. akadémia megválasztotta rendes tagjának és jegyzőjének, a nemzeti színház drámabiráló bizottsági tagjának, Győr vármegye péri kerülete pedig 1869. márcz. 15. országos képviselőjének. Míg az országgyűlésnek s az országgyűlési bizottságnak, nevezetesen a tanügyieknek szorgalmas látogatója volt, nem kevesebb buzgalommal űzte akadémiai teendőit, melyek az új szervezet életbe léptetésétől kezdve reá már mint a II. osztály titkárjára háromoltak; szerkesztette a m. tud. Akadémia Értesítőjét 1867-1871-ig. Az orvosok Rimaszombatban tartott vándorgyűlésén (1867) értekezett az angolországi Kent barlangról, az 1868. egrin pedig a Jégkorszakról tartott előadást. Geologiai előadásokat tartott még Vachottné intézetében, egy telen át hetenként egyszer, Kovács Sebestyén Endre házánál, Székesfejérvárt a Vörösmarty-körben és az Akadémia 1871. nagygyűlésén. 1871. ápr. végén a vallás- és közoktatásügyi miniszterium osztálytanácsosává neveztetett ki; még azon év okt. Rudolf trónörökös tanára lett, kit okt. 20-től Magyarország történelmére magyarul tanított, mit 1872. decz. 22-ig hetenként három órai tanítás mellett 127 előadással fejezett be. Időközben (1872) pozsonyi préposttá, azután czímzetes püspökké neveztetett ki. 1875. febr. 5-én az udvartól hivatalos kinevezést kapott, melyben Mária Valeria főherczegnő nevelése és oktatása vezetésével bizatott meg. Szabad idejét naplóírásra szentelte. A szabadságharcz alatt tett följegyzései nem egy történeti momentumot örökítenek meg, míg angolországi naplója a magyar emigráczió történetének jelentős része. Midőn pedig az udvarhoz került, az új pályának legparányibb eseményeit, legtitkosabb gondjait, reményteljes pillanatait és magas tanítványai haladását lépésről-lépésre, napról-napra törhetetlen szorgalommal följegyezte. Tíz 4rét kötetet írt össze, melyek mindegyike zárral van ellátva s végrendeletéhez képest a szt. Benedek-rend szentmártoni főapátsága levéltárában őriztetnek. Midőn 1883. május 29-én fölmentetvén nevelői állásától, mint valóságos belső titkos tanácsos, a vaskoronarend nagykeresztese és több jeles rend tulajdonosa, visszaérkezett székhelyére Pozsonyba, nemcsak folytatta naplóját, de elhatározta, hogy tíz példányban kinyomatja. Az első öt kötet 1885-ben került ki sajtó alól, azután a három utóbbi kötet is megjelent. Tartalomjegyzékét Pór Antal közli Emlékbeszéde végén. A tíz példány: Rudolf főherczeg, Mária Valéria főherczegnő, Simor János herczegprimás, József főherczeg, Akadémia, Nemzeti Múzeum, Pannonhalmi főapátság stb. tulajdonába osztatott szét. A m. tört. társulat alapító tagja is volt. Meghalt 1889. április 17. Pozsonyban. Könyvtárát (2036 k.) a pozsonyi Toldi-körnek hagyta. A m. tudom. akadémiában 1891. jún. 22. Pór Antal tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a következő folyóiratokban és hirlapokban jelentek meg: Tudománytár (1884. Indulat, ösztön, szenvedély); Hazánk (Győr, 1846. I. Koponya- és arczisme, Milyen a magyar? 1847. II. Milyen a nő, A nőnem lélektani jellemzése); Társalkodó (1848. 20., 21. sz. A koponyaisme); Pesti Napló (1850-51. Londoni levelek, 66 közlés, 1851. A török birodalomba menekült magyarokra vonatkozó hivatalos diplomaciai levelezés, a Bluebook után angolból és francziából ford. 142 közlés, 1861. 77., 108., 137., 146. sz. Naplótöredék: Budapest, Világos, Pozsony, Konstantinápoly, Southamton, Páris, London, Melbourne, Genua 1848-1859., 1864. Ernst és Joachim, Vámbéry Ármin Londonban, 1887. 137. sz. Mária Valéria neveltetése, átvette a Budapesti Hirlap és Egyetértés); Magyar Sajtó (1856. Az idegen földre száműzött magyarok, Naplótöredékek I-XVII., Dr. Livingstone és Magyar László, 1858. Utazás Éjszak-Angliában, 1860. Az idegen földön meghalt számkivetetett magyarok, 77., 108., 137., 146. sz. Naplótöredék 1848-57., 233. stb. sz. A földtannak újabb haladása, A Britisch Museumban őrzött Corvinus-codex ismertetése, Sheridan Knowles élete és halála. Londoni levelek, 14 levél, 1862. 127. stb. sz. Fajkeltezés); Hölgyfutár (1861. 12. sz. Kemény Farkas sírja, 14. Naplótöredék; Kars 1855- Palermo 1860., 59., 80. sz. Budapest 1849- Páris 1856); Hon (1863. 150-159. sz. Az ember régisége); Budapesti Szemle (1863. könyvism.); Győri Közlöny (1862. 30. Levele, 1863. A Nil forrásának felfedezése, 1864. Garibaldi Londonban, Shakespeare háromszázados ünnepélye, Magyarország történelmére vonatkozó régi angol nyomtatványok Londonban, Dahomey királya és amazonjai, Vízpróba Angliában); Hazánk és a Külföld (1865. Az emberfajok kihalása, Az ősember, Csontbarlangok, Az eyziesi barlang, A vezere-völgyi őstanyák, 1871. Politikai beszélyek); Uj Korszak (1865. Irodalmi siker); Fővárosi Lapok (1868. 143. Perczel Irma emlékezete, 1892. 99. szám. R. levele Ráthoz. Pozsony, 1887. máj. 25. irodalmi hagyatékáról); Reform (1870. 107. és követk., 1871. 4., 10. sz. Shakespeare9; Honvédmenház Könyve (1870. Az első magyar katonai tanoda); Akadémiai Értesítő (1870-től, Az akadémia rendeltetése, négy évf.); M. tudom. Akadémia Évkönyve (XIII. 1871. A szerves élet haladása s a fajok kihalása); Nemzet (1884. 140., 337. sz. 1849. emlékek Görgeyről, 1887. 267. Deák Ferencz az élet véghatárán, a Vasárnapi Ujságban is); Irodalomtörténeti Közlemények (1898. Levele Döbrenteyhez, Győr, 1846. jún. 27.)
Munkái:
1. Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből. Győr, 1846.
2. Jellemisme. Vagy az angol, franczia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból. U. ott, 1847.
3. Fajkeletkezés. Az embernek neme a természetben és régisége. Pozsony, 1854. (2. jut. kiadás. Pest, 1866.)
4. A tűzimádó bölcs és ősvilágok emlékeiről. 61 kőrajzzal. Pest, 1860.
5. Jellemrajzok az angol színvilágból. Kean Edmund. Macready Vilmos. Kean Károly. U. ott, 1865. (Felajánlva a nemzeti színház nyugdíj alapjára.)
6. Az ősemberek haladása. U. ott, 1868. (Székfoglaló. Értekezések a bölcs. tudom. köréből I. 5. A Pesti Naplóban is 4-13. sz. Ism. Bud. Szemle IX. 1867.)
7. Napló-töredék. Hatvan év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. Pozsony, év n. Nyolcz kötet.
Kéziratban: A bölcsészet történelme, A magyar menekültekre vonatkozó jegyzetek 18 évi számkivetésemből, A természettani lélektan rendszere, Az élet története, lélektani mű négy kötetben, Elementa linguae Graecae. London, 1865., Magyar nyelvtan angol nyelven, Katonai mér-, sáncz-, út- és hídtan, Shakespeare életrajza; angol felolvasása: Értekezés a magyar nyelv rokonságáról az altai nyelvcsoportozattal; tartotta a nothimghami Britisch Association 1866. évi nagygyűlésen; Levelei Aranyhoz, Pest, 1869. júl. 31., Székesfejérvár 1869. aug. 10. (a m. tud. akadémia levéltárában).
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Marastoni J., nyomt. Horn és Beck (Hajnal-Albumban. Budapest, 1873).
M. Hirlap 1852. 760. sz. (Hadi törvényszéki ítélet).
Ferenczy-Danielik, Magyar írók I. 393. l.
Vasárnapi Ujság 1862. 4. sz. arczk., 1889. 17. sz. arczk. (Könyvtára és emlékiratai.)
Győri Közlöny 1862. 13. sz.
Hazánk és a Külföld 1865. 2. sz. arczk.
Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története. Pest, 1865. 302. lap.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 36. sz. arczk., 1871. 27. sz. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Budapesti Közlöny 1869. 62. sz.
Hajnal. Album. Bpest, 1873. 147. lap arczk.
Moenich-Vutkovich, M. Irók Névtára. Pozsony, 1876. 153., 527. l.
Szőllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. 98. l.
Scriptores Ord. St. Benedicti. Vindobonae. 1880. 383.
Rimely, Capitulum eccl. colleg. Posoniensis. Posonii, 1880. 248. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pór Antal, Rónay Jáczint pozsonyi prépost, Pozsony, (1885. Kortársaink 6., 7.)
Uj M. Sion 1886. 844. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1887-1892. Bpest, 155. l.
Fővárosi Lapok 1887. 123. sz. (Naplója.), 1889. 106., 107., 1892. (Irod. hagyatéka.)
1889.: M. Sion (R. szabadkőmíves? Calumniare...), Egyházi Közlöny (A "Vaterland" és a Rónay-ügy), Pesti Napló 106., 107. sz., Ország-Világ 28. sz. arczk.
Akadémiai Almanach 1890. 371. l.
Pór A., Emlékbeszéd Rónay János Jáczint rendes tagról. Bpest, 1891.
Századok 1892. 117. l.
Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 442. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 676. l.