vegyész, szül. 1788. decz. 26. Nagy-Sárosban; atyja ügyvéd volt Sátoralja-Újhelyben, hol a kissé vadtermészetű fiú nevelkedett; atyja a fiát 14 éves korában gyógyszertárba adta, hol 1805-ben tanulását bevégezvén, Kassára ment szintén gyógyszertárba, de egyszersmind bölcseleti tanulmányait is bevégezte. 1808-ban szegény fiú Bécsbe vándorolt és ott nagy nélkülözések és küzdelmek közt tanulta a német nyelvet és életpályájához szükséges tudományokat; honfitársaink magyar feladványait írta csekély díjért, így tartotta fenn magát; míg végre egy gyógyszertárba fölvették segédnek; egyszersmind a bécsi egyetemen folytatta gyógyszerészi tanulmányait, hol 1814-ben gyógyszerész-mesteri rangot nyert. Ugyanazon évben nőül vette Langen báró leányát, kinek anyja (Vellasco grófnő) halála után némi vagyon szállott reájok; ebből akart ő Magyarországon gyógyszertárt venni. Midőn ezen ügyben hazautazott, vagyonát üzletembereknek adta át, kik visszaértekor már megszöktek volt és így minden pénzét elvesztette. Ekkor alkalmazást kapott a tábori kórháznál és 1815-ben nejével együtt átélte a franczia hadjáratot, melynek végeztével elbocsátották. Ezen szorult helyzetében azon gyógyszerész, kinél előbb működött, fogadta szolgálatába, kinél több évig foglalkozott; mellékesen chlor és más vegyi készletek előállításával is kisérletezett, különösen a chlorgyújtók gyártásával; ennek veszélyességét sikerült a kénes gyufa felfedezésével elhárítania, úgy hogy 1822-ben már azon helyzetben volt, hogy találmánya gyártására külön műhelyt alapított. Ekkor fölhagyott gyógyszertári működésével és minden tehetségét gyufájának készítésére és terjesztésére fordította s több egyént foglalkoztatott. R. üzlete évről-évre terjedt és ő megvagyonosodott, úgy hogy saját gyufagyárat alapította, hol naponként 200 munkást foglalkoztatott. Gyártmányát fokonként tökéletesítette s az 1835. bécsi iparkiállításon ezüst emlékéremmel tüntették ki. Vejének Alexovits orvosnak kezdeményezésére Bécsnek Widen külvárosában ingyen-gyermekkórházat alapított és tartott fenn. Gyufagyárát szintén veje vette át, midőn. R gyárának erkélyéről leesett és 1842. júl. 30. Bécsben meghalt.
Munkája: Über die wasserdichte und vor dem Feuer schützende Farbenmasse für Schindeldächer. Wien, 1829.
Világ 1842. 94. sz.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXVI. 328. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 674. l.