bölcseleti doktor, val b. t. tanácsos, a görög-keleti rumének érsek-metropolitája, szül. 1828. aug. 23. Mézesen (Biharm.); tanulmányait 1836-ban kezdte meg a mézesi népiskolában; a főgymnasium 6 osztályát Belényesen végezte, a többit Nagy-Váradon folytatta- a theologiai tanfolyamot pedig Aradon végezte. Fölvevén az egyházi rendet, az aradi görög kel. püspök mellett gyakornok lett. Az 1849. mozgalmas időkben Kis-Jenőn tartott egyházmegyei zsinaton mint Kirileszku János püspöki vicariushoz beosztott consistoriumi irnok működött és azon évben szentszéki jegyzőnek neveztetett ki. 1857. okt. 27. a hodosi zárdában fölvette a szerzetesi rendet, ekkor papnevelő-intézeti tanárrá nevezték ki; 1857. nov. 3. felszenteltetett diakonus, 1858. jún. 23. fődiakonus, 1863. márcz. 31. presbyter, 1864. márcz. 25. pedig protosyncel lett. 1869. a kis-jenői kerület országgyűlési képviselővé választotta; ennél fogva a theologiai tanári állásáról lemondott és otthonléte alatt leginkább a püspöki elnöki teendőket végezte. Az országgyűlésen a közjogi kérdésekben ugyan a Deák-párttal szavazott, de egyetlen politikai klubba sem lépett be, magyar és rumén politikai lapokba azonban többször irogatott. Eötvös József báró őt még azon évben Krassómegye tanfelügyelőjének nevezte ki kir. tanácsos czimmel. E minőségben azonban nem sokáig működött, mert 1870-ben az aradi egyházmegyei zsinat Nagyváradra püspöki vicariusnak és szentszéki elnöknek választotta meg. 1871. a püspöki zsinat határozatából archimandrita (apát) rangra emeltetett. 1873. nov. 12. az arad-egyházmegyei zsinat részéről aradi püspöknek választatott meg; de itt sem maradt sokáig, mert 1874. decz. 3. Szebenben a nemzeti congressus őt a magyarországi összes gör. kel. rumének érsek-metropolitájává választotta meg; ő felsége pedig decz. 12. belső titkos tanácsosi rangra emelte. R. hivatalos pályáján organizátori tehetséget tanúsított és ennek érvényesítésére a legkedvezőbb alkalma nyilt az egyházmegyei zsinatok és a nemzeti congressusok tanácskozásaiban. Politikai téren különösen 1861-től kezdett szerepelni; sok évig az aradi rumének vezére volt, s mint ilyen ismert higgadtsága és tapintata által tekintélyt szerzett a rumén nemzeti pártnak, másrészről a magyar párt rokonszenvét is teljes mértékben bírta- a miért a vérmesebb rumének fiatalabb nemzedéke részéről nem egyszer ellenszenves nyilatkozatokat kellett hallania. Legtöbbet fáradozott az aradi népművelődési egylet létrehozásán. A főrendiháznak ülésein aránylag ritkán szólal fel. Mikor szó volt róla, hogy a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszszék, 1879. febr. 13. ez az ellen petitionáló egész g. kel. püspöki kart a király elé vezette s később a felsőházban is ellene beszélt. Munkáiban védte a rumén egyház autonomiáját; ennek elismeréseül a csernovitzi egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Megemlítendő még, hogy 1894-ben R. a keresztények és zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslatot a főrendiházban megszavazta. Meghalt 1898. okt. 16. Nagy-Szebenben.
Mint theologiai tanár sokat dolgozott; csaknem folytonosan írt tudományos és vegyes tartalmu czikkeket a Concordia, Telegraful Romanu, Albina, Federatiunea cz. rumén lapokba s az aradi Alföldbe (1861., 1864., 1867. vezérczikket, 1869. Politikai levele Suciu Jánoshoz, 1868. levél, 1870. A krassómegyei népiskolák, 1872. A mostoha anya, társadalmi életkép Romániából, 1881. levél Brassóból) saját neve alatt vagy Melarino álnévvel; ugyanezen időben alapitotta és szerkesztette a Sperantia egyházi lapot (1869. febr. 1.-1872. júliusig). Iratait mindenütt kitünő fajszeretet, tiszta hazafiság és az együttélő népek testvéries egyetértésének szelleme lengi át.
Arczképe: kőnyomat, rajz. Schilling Bécsben, nyomt. a Légrády-testvérek 1878-ban Budapesten. (Vereby Soma, Honpolgárok Könyve XIII. füzetében. Bpest, 1878.)
Néptanítók Lapja 1869. 481. l.
Vasárnapi Ujság 1874. 50. sz. arczk., 1898. 43. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1874. 51. sz. arczk.
Familia 1874., 1898.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve. Bpest, 1878. XIII. arczk.
Márki Sándor, Bihari Román Írók. Nagyvárad, 1880. 41., 65., 157.
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 78. l.
Budapesti Hírlap 1898. 288. sz.
Enciclopedia Romana III.