bölcseleti és theologiai doktor, kegyesrendi áldozópap és tanár, szül. 1814. febr. 20. Tatán (Komáromm.); gymnasiumi tanulmányait ugyanott végezte s 1831. okt. 1. Trencsénben a kegyesrendbe lépett. A két évi próbaidő alatt a tanári pályára készült. 1834-ben Nagy-Károlyban a gymnasium II. osztályát tanította; honnét Váczra küldték a bölcseleti folyam végzésére; 1836. okt. 16. a pesti egyetemen bölcseleti doktorrá avatták. A hittudományt Pesten az egyetemen tanulta s 1839-ben pappá szenteltetett. A bölcseleti karnál akkor még divatozott vitatkozásokban szorgalmasan részt vett és a bölcseleti kar bekebelezett tagjává választatott. 1842. nov. 6. a hittudományból nyert doktori oklevelet. Miután négy évig a pesti gymnasium IV. osztályában tanárkodott, 1841-ben a szegedi lyceum bölcseleti tanszékére rendeletetett és a bölcseletet egész terjedelmében adta elő 1850-ig latinul és magyarul. Az új szakrendszer behozatala után a természettant, a görög nyelvet és irodalmat s a bölcseleti előtant tárgyalta. 1858-59-ben szegedi házfőnök, 1859-60. ugyanott főgymnasiumi igazgató volt. Meghalt 1860. ápr. 9.
Irt nevelési czikkeket «Egy gyermekbarát» aláirással a Századunkba és a Nemzeti Ujságba, utóbb pedig tanügyi tudósításokat a Tanügyi Lapokba.
Munkája: Bölcsészeti előtan, az az tapasztalati lélektan és gondolkodástan. Főleg Beck József után. Pest, 1855. (Ism. Budapesti Hirlap 13. sz., a II. rész kéziratban maradt.)
Danielik, M. Irók II. 271. sz.
Idők Tanuja 1860. 87. sz.
Petrik Bibliogr.