Kezdőlap

Ritter György János,

soproni polgár és krónikaíró, R. György János szabómester és Rämer Mária fia, szül. 1672. márcz. 25. Sopronban; 1685-ben Loóson (Sopronm.) tartózkodott a magyar nyelv megtanulása végett, hol élelmezéseért egy vére 30 forintot fizetett, tanítójának pedig 1 forintot és 10 garast; egy év mulva visszatért szülővárosába s a szabóság tanulására atyja Unger János mesterhez adta, 30 forintot fizetve eltartásáért. 1692-ben vándorútra ment és rövid ideig Pozsonyban tartózkodott; honnét Felső-Magyarországba vándorolt, 1694-ben azonban visszatért Pozsonyba, de csakhamar hazament atyja betegágyához. 1695-ben önálló szabómester lett és felvették 1696-ban a lövész-századba. 1705-ben, midőn Bottyán tábornok hadai Sopront ostromolták, az ellenfél tüzes golyói által háza elégett, mialatt ő maga a bástyákon védelmezte a várost. 1718-ban a Babocsay huszárezrednek 500 nadrágot és 470 salavárit szállított, a mikor egy nadrágért 14 krajczárt, egy salaváriért pedig hét karjczár munkabért kapott; és 1719-ben az egész Nádasdy huszár-ezrednek is a szükséges vörös nadrágot és mentét szintén ő készítette, mind a két darabért 12 garast fizettek neki. Miután házi jegyzeteit 1722-ben már idegen kéz írta, ezen évet vehetjük halála évének.

Munkája: Kriegs-Relation oder in diesem Buch ist beschrieben zu finden von den ungarischen rebellischen Krieg, so der Fürst Ragotzy, welcher in der Neustadt gefangen war, und nachmals daraus mit Fortl entkommen ist, und angefangen, wider unsern allergnädisten Kaiser, König und Herrn Herrn Leopoldo, was sich hier und dar zugetragen und endlich für einen Ausgang genohmen hat; absonderlich, was unter diesen krieg unserer armen Stadt, die Burger, und Einworhner derselben dabey dulden, und ausstehen haben müssen, welcher sich recht angefangen hat Anno 1703 und von mir Hans Georg Ritter beschrieben worden; so viel als mir ist wissend gewesen; auch ist dabey beschrieben etwas von dem letzten Türkenkrieg so sich angefangen: Anno 1716. und etliche Jahre (1719.) gewähret hat. Nach dem Manuscripte der Széchenyi-schen Landesbibliothek im ungarischen National-Museum. Herausgegeben von Iwan Paúr Oedenburg, 1874. Szerző életrajzával. (Ujabb kiaádsa: Ritter György János sopronyi polgár krónikája 1701-1719. Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek, kiadta a m. tudom. akadémia történelmi bizottsága, XXVII. kötet, Történelmi naplók 1663-1719. Közli Thaly Kálmán. Bpest, 1875. 433-607. l.) Ritter munkájának főtárgyát ama viszontagságok, ostromok, támadások, harczok, sarczok, öldöklések, pusztítások, kárvallások, s viszont mindezek elkerülése czéljából tett védőintézkedések és visszatorlások képezik, a melyek vészes, véres jelenteinek a Rákóczy-háboru alatt szab. kir. Sopron városa és a körül terülő vidék színhelye, határszéli fekvésénél fogva éveken át úgyszólván naponkénti szinhelye volt. R., a ki ezen változatos eseményekben gazdag és Sopron városára nézve oly válságos, oly viharos idők rémjeleneteit szemeivel látta, fáradalmait, sanyarúságait keresztül szenvedte: azok emlékezetét fenn akarván tartani az utókor számára, mindent, a mi tudomására jutott, lelkiismeretes buzgalommal naplószerűen feljegyzett. R. nem emelkedik magasabb szempontokra, nem itéli meg az eseményeket a történetíró, a philosoph, az államférfiú szempontjából; Ő még csak ne is politikus, nem is hazafi, egyedül soproni nyárspolgár. Mitsem törődik a haza érdekeivel, s bár császárjának, mivel éppen a viszonyok úgy hozzák magukkal, híve, harczosa, biz azért az ő érdekeiért sem igen rajong. Előtte csak szülővárosának békéje, virágzása, polgárainak jóléte a fő; a ki ennek bármily okért hátramozdítója, a ki a lakosoknak kárt és bajt okoz: azt ő egyaránt kárhoztatja, légyen az német vagy magyar, labancz vagy kurucz. Ily felfogásból kiindulva, különben az események előadásában őszinte és az igazságot kedvelő erkölcsi érzetéről, szűk látókörű, de egyenes becsületes szellemétől vezéreltetve: ritkán kedvez egyik vagy másik félnek. S ámbár az 1705-1706. kurucz megszállás és ostrom idején, mint Sopronnak minden fegyver fogható férfia, ő maga is harczolt, és pedig mint tüzér, Bottyán tábornok hadai ellen: dicsérendő pártatlansággal ismeri el, emeli ki a kuruczok ügyességét, mellyel az ostromot intézik vala, és serény vitézségüket, mellyel a le sem lőtt falak ellen a rohamot véghez vitték. R. sohasem vádolja gyávasággal az ellenfelet, sőt többször nyiltan bevallja a császáriak vereségeit, hátravonulását. Fölötte becsesek és érdekesek pl. R.-nek az ostromra vonatkozó elbeszélései; s csodálandó őszintesége, mellyel a császárpárti tüzér bevallja, hogy parancsnokló cs. ezredesének «sváb szíve» volt; de még inkább, hogy előljáróit kárhoztatja, midőn megtudja, hogy Bottyán a hódolás megtagadásai után csak tűzváltságot kért vala a várostól, de ajánlatát a polgárság előtt eltitkolták és ezzel magok hozták a veszedelmet a városra; midőn a lakosokat Bécsből buzdították, ámították, a veszedelem elmultával pedig mindenről megfelejtkeztek, sőt adóik és terheik évről-évre nagyobbodtak. Ritter krónikájának eredeti kézirata a soproni városházán őriztetik, s több másolati példányokban forog az ottani polgárok kezén. Thaly K. közlésénél azon 1815-ben vett pontos másolatot használta, mely a m. tudom. akadémia kézirattárának tulajdona.

Kéziratban: Hausz Prodicol Hanns Georg, Ritters Bürger und Schneider allhier in Ödenburg renovirt worden Anno 1701, die 2 January, 4rét 252 lap. (A Bergmann soproni polgár-család birtokában levő eredeti kéziratot használta Paúr Iván, midőn abból a szerző életrajzát kivonatilag közölte.)

A m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.