nyug. miniszteri tanácsos, szül. 1812-ben Csengerben (Szatmárm.); tanulmányainak elvégzése után Szatmármegye aljegyzője, majd főjegyzője, 1848-49-ben a csengeri kerület országgyűlési képviselője s Petőfinek egyik legjobb barátja volt. A szabadságharcz után egy ideig fogságot is szenvedett. Az 50-es évek végén mint a kataszter igazgatója működött. A magyar kormány megalakulásakor a pénzügyministeriumba titkárnak nevezték ki. 1885-ben mint miniszteri tanácsos nyugdíjba vonult. Meghalt 1890. okt. 22. Budapesten 78. évében.
Költeményeket írt a Rajzolatokba (1836), az Athenaeumba (1839-41); az Emlénybe (1840-41., 1843); a Nemzeti Almanachba (1841); a Regélő Pesti Divatlapba (1842-43); a Pesti Divatlapba (1844, 1846); az Életképekbe (1844-45); az Aradi Vészlapokba (1844) és czikkeket, beszélyeket az Életképekbe (VII. 1847. Gondolatok az időről) és a Hölgyfutárba (1858-1859. eredeti beszélyek.)
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 756. lap.
Toldy Ferencz, A magyar nemzeti irodalom története Pest, 1865., 377. lap.
Fővárosi Lapok 1879. 29., 1890. 294., 299. sz. (Lauka Gusztáv).
1890: Egyetértés 292. sz., Vasárnapi Ujság 43. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.