ev. ref. lelkész, erdélyi származású, Gyulafehérvárt tanult, holk 1713 őszén senior és osztálytanító volt. Külföldre menvén, 1721. decz. 4-én a franekerai egyetemre iratkozott be. 1724-ben tért vissza hazájába, a hol mindjárt szatmári, 1729. székelyudvarhelyi, 1734. marosvásárhelyi tanár, 1737. pedig gyulafehérvári lelkész lett. Meghalt 1738-ban.
Munkái:
1. Dissertatio philol. theologica de lege asylorum mosaicorum. Franequarae, 1724.
2. Halotti beszéd gyalakuti gróf Lázár Mária, Bethlen Sámuel élete párja felett, 1732. május 25. Kolozsvárt.
3. Halotti predicatio, melyet gyalakuti Lázár Anna asszonynak Korda László ur kegyes özvegyének utolsó tisztességtételének alkalmatosságával mondott... Kenteleken szent Jakab hava 17. napján 1735. U. ott, 1736. (Vásárhelyi András gyászbeszédével együtt.)
4. Halotti beszéd Bánffy György felett 1735. decz. 18. U. ott, 1736.
5. Halotti beszéd Bonyhai Simon György püspök felett, 1737. szept. 29. U. ott, 1738.
Kéziratban maradt Theologiája.
Petrik Bibliogr.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 153. l.
Köblös Zoltán, Halotti beszédek. Kolozsvár, 1905.