országgyűlési képviselő, szül. 1849-ben Gesztelyen (Zemplénm.); a gymnasiumot Miskolczon, jogi tanulmányait 1873-ban fejezte be s ugyanekkor letette a birói vizsgálatot. 1863-ban részt vett a lengyel felkelésben. 1875-ben többekkel együtt megteremtette a függetlenségi pártot. 1881-ben képviselőjelölt volt, de csak 1884-ben sikerült bejutnia a parlamentbe. 1887-ben heves összetűzése volt a vármegyei ülésen Tisza Kálmánnal és ekkor a választásokból kifolyólag három évre a politikai jogok elvesztésére ítélték. A bihari kerület ekkor ő helyette Lajos öccsét küldte a képviselőházba, míg az 1896. választások alkalmával, büntetése lejárván, újra őt választották meg. Attól fogva képviselte e kerületet. 1894-től a debreczeni függetlenségi párt elnöke volt. Utóbbi parlamenti működésében legismertebb volt az az inczidens, a mely 1903 őszén közte s Héderváry gróf, az újonnan kinevezett miniszterelnök közt lefolyt. Azon ülésen történt, melyen Héderváry bemutatkozott a háznak. R. a fülébe sugott valamit. Apponyi gróf R. szavait ekkép tolmácsolta: «Mit keres itt az úr, ne provokáljon bennünket, menjen ki!» de ez csak lényegesen szelidített reprodukálása volt annak, a mit a képviselő a miniszterelnöknek mondott. Másik ismert parlamenti szereplése volt az a hangos ásítás, mely Plósz akkori igazságügyminisztert oly zavarba hozta, hogy abbahagyta alig megkezdett beszédét. R. a képviselőháznak egyik typikus alakja volt és kivette részét a parlamenti harczokból. Midőn 1905. július 22-én elindult Biharra, hogy Lajos öcscsét, aki ott ref. pap, meglátogassa, alig hogy a határt elkerülték, R. hirtelen rosszul lett; visszafordultak, de mire birtokára Nyüvedre értek, szivszélütés véget vetett életének; holttestét Gothában júl. 25. elhamvasztották.
Vasárnapi Ujság 1892. 11. sz. arczk., 1905. 30. sz. (Nekr.)
Függetlenségi Album. Bpest, 1897. arczk.
1905: Sturm Országgyűlési Almanachja 307. l., Budapesti Hirlap 199. sz.