bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia levelező tagja, R. Károly kir. kamarai hivatalnok és Lipták Teréz fia, szül. 1831. márcz. 15. Beszterczebányán (Zólyommegye); atyja fiát születése perczétől fogva az egyházi pályára szentelte és csakis a kolostorok lakóinál található «Mansvetus Anselmus» névre kereszteltette. R. midőn 1847-ben a beszterczebányai gymnasiumból kikerült, csakugyan az egyházi pályára lépett és felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban folytatta s Németországban bölcseletdoktori rangot nyert. Azonban a heves képzelmű és tudományszomjas ifjú a nagyszombati seminarium falai között kevés gyönyört talált Kempis Tamás és a jezsuita moralisták asketikai irataiban és egyik rokonérzelmű növendék-, később pedig tanártársával, Bartal Antallal, a német bölcselők műveit, nevezetesen Fichte iratait tanulmányozta. Midőn a szabadságharcz alatt a növendékpapokat világgá bocsátották, R. nem vált meg azonnal, mint társai közül többen a papi köntöstől, hanem szülővárosában, a Szumrák-családnál nevelősködvén, szíve csakhamar szerelemre gyuladt növendékeinek nővére iránt és midőn meggyőződött arról, hogy érzelmei viszonszerelemre találtak, ott hagyta a papi pályát és szive választottját nőül kérte (kit 1855-ben oltárhoz vezetett). Az 50-es évek elején a híres utazó, Bagreff-Speranski grófnénak, a nagyhírű Speranski orosz miniszter leányának házában Grillparzer kiváló német drámaköltővel megismerkedvén, ennek ajánlatára gróf Thun akkor vallás- és közoktatási miniszter őt, ki 1852-ben a lőcsei gymnasiumban helyettes tanárul alkalmaztatott, 1854-ben a prágai egyetem magyar nyelvi tanszékére nevezte ki. Thun gróf az osztrák 1849-iki szabadelvű alapokon újjászervezte a tanintézeteket és sikerült a prágai egyetemre is kiváló külföldi tudósokat tanárul megnyerni, így egyebek közt Schleicher és Curtius voltak R. tanártársai, kik közül az első az indogermán összehasonlító nyelvtudományban, az utóbbi pedig a classica philologiában elsőrangú világhírű tekintélylyé vált. R. Schleicher és Curtius társaságában csakhamar arról győződött meg, hogy tulajdonképen mit sem tud, a miért is ernyedetlen buzgalommal tanult. Schleicher (kinek ajánlatára jutott tanszékéhez) előadásain rendesen megjelent és tanítványául szegődött. Prágai tartózkodása általán életének fénykorát képezi: kitünő tudósok társaságában nagyra törekvő szelleme folyvást ösztönt nyert a munkára s minden munkálkodását siker koronázta. Ide tartozik főként azon munkássága, melyet mint a Kolber által kiadott; Kritische Blätter für Kunst und Literatur cz. tudományos folyóiratnak főmunkatársa s később szerkesztője fejtett ki, továbbá a híres «Királyi-udvari kézirat» legelső fordítása, az «Igor» ó-orosz eposznak magyarítása s ezek mellett számos czikk a legjelesebb német folyóiratokban, melyekben a magyar tudományos és irodalmi mozgalmakat a művelt külfölddel megismertetni iparkodott. Megindította Prágában 1860 június 1. az Irodalmi Lapokat, melyeknek feladata volt a külföldi tudományt a magyar tudományos mozgalmakkal összhangzásba hozni, melyek azonban, miután a szerkesztő 1860-ban Pestre jött, az első füzettel megszűntek. 1858. deczember 15. a magy. tudom. akadémia levelező tagjának megválasztotta. Midőn Thun Leo gróf ultramontan törekvései következtében a prágai egyetem tanárai egymásután visszamentek Németországba: hazánkfia a megszokott körön kívül idegennek érezvén magát a cseh fővárosban, szintén visszatért övéihez és keresett magának megfelelő alkalmazást. Midőn az októberi diploma megjelent, R. emlékiratot szerkesztett, melyet kívüle Corzán Gábor és Bartal Antal is aláírtak (megjelent a Pesti Napló 1861. 1. számában); ez emlékiratában sürgette az akkori kormányt, hogy az úgynevezett államgymnasiumokban működő germanisatorokat bocsássa el rögtön. R. lelkes szavai nemcsak a kormánynál hatottak, hanem az egész országban visszhangra találtak, mert az állami és községi iskolákban azon tanárok, kik a hazai nyelven képtelenek voltak előadásokat tartani, azonnal elbocsáttattak és ez alkalommal neveztetett ki Riedl a pesti állami gymnasium tanárává. Munkás szelleme itthon is tágas működési tért talált. Legelhanyagoltabbnak a kritikai tért látván, a szükségnek akart megfelelni s előfizetést hirdetett a Kritikai Lapok cz. folyóiratra; és bár nem érkeztek elegendő számú előfizetők, 1862. márcz. 1. megindította a vállalatot, mely (havonként kétszer, 1863-tól hetenként jelent meg) eleinte csupán irodalommal foglalkozott, később azonban a tanügyet is fölkarolta és 1863. júl. 1. Kalauz nevet vett föl. E folyóirat is 1865. jún. 25. a pártolás hiánya miatt megszűnvén, Schvarz Gyula és gr. Lázár Kálmán társaságában az Uj Korszak cz. lap szerkesztésénél működött közre (1865. júl. – 1866. jún. 30.); továbbá Majláth Kálmán gróf társaságában a Vezér cz. politikai lapot is szerkesztette 1862. szept. 27-től 1863. jún. 30-ig. Ezenkívül tankönyvein és különösen értekezésein kívül nagy szorgalommal gyűjtötte az anyagot a tudományos magyar grammatikához, melynek szerkesztésével az akadémia őt megbizta. 1863. az összehasonlító nyelvtudomány egyetemi magántanárrá képesíttetett, 1865. a német nyelv és irodalom egyetemi ny. rendes tanárává neveztetett ki. A társadalmi téren is nagy érdemet szerzett magának az által, hogy a budapesti tanáregyletet létrehozta, mely nemsokára országos egyletté kibővülve a középiskolai tanügyön sokat lendített. Utolsó munkája, mely élénk vitákra adott alkalmat, az ikes ragozás ellen írt akadémiai értekezése volt. A m. kir. gymnasiumi tanárvizsgáló-bizottság tagja, a helsingforsi finn irodalmi társaság külső s a m. kir. fordító osztály beltagja volt. Meghalt 1873 okt. 15. Budapesten.
Prágai tartózkodása alatt német fordításokat közölt a magyar lyrikusokból. Czikkei a Pesti Naplóban (1854., 281., 282. sz. Adalék a magyar összehasonlító nyelvészethez, 1855. I. 28. Tájékozás a magyar összehasonlító nyelvészet ügyében); a Magy. Nyelvészetben (I. 1856. A nyelvészetről általában, A többesszám képeztetése, A magyar ige és jelző, 1857. Magyar nyelvemlékek: A királyudvari kézirat, 1859. Mutatvány a Magyar Nyelvrendszer alapvonalaiból); az Österr. Blätter für Literatur u. Kunstban (a Wiener Zeitung melléklapja 1856-59), Kritische Blätter for Literatur und Kunstban (Prága 1858-59.); a Magy. Akadémiai Értesítőben (1860. Az igeszó módalakjai a magyar és rokon nyelvekben), a Néptanítók Lapjában (1870. Levelek az összehasonlító nyelvészetről 1871. Nyelvészeti értekezések).
Munkái:
1. Wehmuts-Klänge. Poetische Versuche. Neusohl, 1852.
2. Mutatványok a magyar irodalomból, egyszersmind olvasó könyv serdültebbek használatára. Prága, 1856.
3. Ungarischer Geschäftsstyl. Sammlung von Beispielen zur Abfassung von Geschäftsbriefen und anderen schiftlichen Aufsätzen über alle Fälle des gewöhnlichen Lebens, nebst einem Verzeichniss der im niedern Geschäftsstyle am häufigsten vorkommenden Ausdrücke, ungarischer Tauf- und Ortsname, sowie Tabellen und Vorbildern für die ungarische Formlehre. U. ott, 1856. (és Wien, 1866 hozzá: Aufgabe-Schlüssel).
4. A királyudvari kézirat. Költemények a csehek őskorából magyarította. Kiadja Hanka Venczel. Prága, 1856. (Ford.) Kőnyomatta.
5. Szózat Igor hadjáratárúl a palóczok ellen. Hősköltemény az oroszok őskorából. Prága és Lipcse, 1858. (Ford.).
6. Magyarische Grammatik. Wien, 1858.
7. Leitfaden für den Unterricht in der magyarischen Sprache. U. ott, 1858.
8. A magyar nyelvrendszer alapvonalai. I. Magyar hangtan. Prága és Lipcse, 1859. (Ism. Pesti Napló 156. sz. Hunfalvy János).
9. Az igeszó módalakjai a magyar és rokon nyelvekben. Székfoglaló: (Magy. Akad. Értesítő I. osztály 1860-61. I. kötet. 67. l.).
10. Német nyelvtan. Pest, 1862. (2. kiadás 1864. 1868. 5. jav. kiadás. U. ott, 1873. 6. kiadás. Budapest, 1870. U. ott).
11. Magyar nyelvtan. U. ott, 1864.
12. Logika vagy gondolkodástan. Zimmermann Róbert után németből ford. U. ott, 1863.
13. Irányeszmék a magyarországi gymnasiumok újjászervezéséhez. U. ott, 1864.
14. Tapasztalati lélektan Zimmermann Róbert után németből ford. U. ott, 1864.
15. Magyar olvasókönyv. U. ott, 1864. két kötet. (l. 2. kiadás Budapest, 1874., 4. jav. k. 1876.).
16. Német gyakorló és olvasókönyv. U. ott, 1865. (2. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1872. 4. jav. és bőv. kiadás. Budapest, 1876.).
17. Kisebb magyar nyelvtan. Pest, 1866.
18. A német nyelv és irodalom kézikönyve. U. ott, 1865. (2. kiadás. U. ott, 1871. Ism. Uj M. Sion).
19. Aufgaben-Schlüssel zur ungarischen Grammatik für den Schul- und Selbstunterricht. U. ott, 1866.
20. Mutatványok a német irodalomból s egyszersmind olvasókönyv serdültebbek használatára. U. ott, 1868.
21. Az ó- és újszövetségi Szentírás, a Vulgata szerint, figyelemmel az eredeti szövegre. Díszkiadás 230 nagy külön képpel s a szöveg közé iktatott díszrajzokkal Doré Gusztávtól. Kiadták Hatala Péter és Riedl Szende. I. füzet. U. ott, 1869.
22. Emlékbeszéd Schleicher Ágost felett. Budapest, 1873. (Értekezések a nyelvtudomány köréből III. 7.).
23. Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. U. ott, 1873. (Értekezések a nyelvtud. kör. III. 9.).
24. Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának? U. ott, 1873. (Értekezések a nyelvtudomány köréből III. 11.).
Szerkesztette az említetteken kívül az Ungarische Revue-t, mely 1869-ben Lipcsében Brockhausnál jelent meg, azonban az első kötettel megszűnt.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Marastoni József, 1867 Pesten, nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben (a Hajnal-Albumban, Bécs, 1867).
Kayser, Allg. Bücher-Lexikon Leipzig, 1860. XIV. 252., XVIII. 1873. 294., 300. l.
Hajnal, Album. Szerk. Sarkady István, Bécs, 1867. 217. l. arczk.
Egyetemes M. Encyclopaedia XII. 212. l.
1873. Vasárnapi Ujság 44. sz. arczk., Budapesti Közlöny 240. sz., Magyarország és a Nagyvilág 43. sz. arczk., Országos Tanáregylet Közlönye. VII. 55. l. M. Tanügy 607. l. Magyarország 1878. l.
Petrik könyvészete és Bibliogr.
Akadémiai Értesítő 1890. 15. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas N. Lexikona XIV. 566. l. (Simonyi Zs.) és gyászjelentés.