pécsegyházmegyei áldozópap, pécsi árvaházi igazgató, pápai kamarás, joglyceumi tanár, (régi nemesi származású Rézbányáról), szül. 1831. jan. 1 6. Pakson (Tolnam.), a hol az elemi iskolák elvégzése után az első gymnas. osztályt mint magántanuló végezte el. A következő két osztályt a piaristáknál, a többit a zirchi czisztercziták vezetése alatt Pécsett végezte. Ugyanott mint papnövendék hallgatta a theologiát. A theologia befejezése után 1853. néhány hónapig mint szerpap (diakonus) működött Tevelen (Tolnamegye); majd 1843. jan. 16. pappá szenteltetvén, Tót-Kesziben (Tolnam.), majd Ráczpetrén (Baranyam.) és a Pécs-belvárosi plébánián káplánkodott. 1857. szept. 19. a papnevelő intézetbe lelkiigazgatónak nevezte ki a megyés püspök. 1864 tavaszán Vokányba (Baranyam.) ment plébánosnak. Innét közel nyolcz évi működés után ismét visszakerült Pécsre, hol a püspök s székesegyházi káptalan által 1872-ben fenntartott árvaháznak, mint igazgató vette át vezetését. E mellett 1878. augusztus 28. a pécsi püspöki jogakadémiánál mint magántanárt alkalmazták; előadta a bölcseleti erkölcstant és a művelődési történelmet, továbbá specziális tantárgy gyanánt a legujabb kor történelmét a franczia forradalomtól napjainkig. 1874-ben szent-széki biróvá, 1881. pápai kamarássá neveztetett ki. Tagja a szent István társulat tudományos és irodalmi szakosztályának, valamint az Aquinói szent Tamás-társulatnak. 1904. jan. 16. ülte meg áldozópapságának ötvenéves jubileumát.
Az 50-es évek elején néhány lelkes növendéktársával szövetkezve a papnevelő intézetben magyar irodalmi kört alakított. Ekkor kezdett a hirlapokba írni; az Idők Tanujának, M. Államnak 1859-től külmunkatársa volt, két évtizedig hozzászólott a napi kérdésekhez; írt politikai, egyház-politikai, közoktatásügyi, társadalmi s nemzetgazdasági czikkeket. Czikkei a Religióban (1871. Ó- és új társadalom); a Kath. Theol. Folyóiratban (1883. A természetes fejlődés rendszere a művelődés-történelem terén); a M. Államban (1886. 308. sz. Sláby Ferencz püspök felszent. jubileuma); a Bölcseleti Folyóiratban (1889. A scepticismus és következményei); a Hittud. Folyóiratnak is munkatársa.
Munkái:
1. korszerű bőjti beszédek. Pécs, 1873.
2. Európa művelődési történelme, különös tekintettel hazánkra. U. ott, 1878-81. Három kötet. (Ism. Uj M. Sion és Századok 1881.).
3. Az ó-kori népek művelődési története. Bpest, 1886. (Ism. M. Állam 128., Irodalmi Szemle 6. sz., Bölcseleti Folyóirat 1887.).
4. Egyházi beszéd szent István ünnepére. U. ott, 1893.
5. Egyházi beszéd. A nőnevelésről. U. ott, 1897.
Megindította és szerkesztette a Pécsi Közlöny cz. politikai lapot 1893-94-ben (azontúl pedig mint laptulajdonos munkálataival támogatta a lapot.)
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1886.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1892. 628. lap.
Várady Ferencz, Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896. I. 416. 398. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 538. lap.
M. Állam 1904. 27. sz. és Rézbányay József szíves közlése.