Reviczky Ádám (revisnyei gróf),
nyug. államminiszter, val b. titkos tanácsos, a m. tudom. akadémia igazgatósági tagja, R. József (kinek őse Hitmár 1272-ben IV. László királytól nyert adományt), kir. tanácsos, egyetemi tanár, kerületi táblai ülnök és Laczkovich Anna fia, szül. 1786. máj. 23.; nevelését a bécsi Terezianum intézetben kapta, hol különösen jogtudományok tanulásában annyira kitűnt, hogy a vizsgálaton jelen volt I. Ferencz király által gyémántos aranygyűrűvel jutalmaztatott meg. 1805. a királyi ügyészségek egyikénél Galicziában alkalmazást nyert, 1807. ott a kormányszéknél, 1808. a cseh-osztrák egyesült udvari kanczelláriánál fogalmazó, 1809. a gróf Sztáray 33. sz. gyalogezrednél önkéntes hadnagy lett, s rész vett a Regensburg, Aspern és Wagram melletti csatákban. 1811-ben kir. táblai ülnökké és kir. kamarássá neveztetett, 1814. a velenczei cs. kir. kormányszéknél valóságos tanácsossá, 1815. az ausztriai és szardiniai hadseregek élelmi főnökévé, ezután a montblanki, iserei és Rhodanus melléki departementok parancsnokává neveztetett és hasznos hű szolgálataiért a Leopold-rend keresztjét kapta. 1818-ban a Lombardia és Velencze királyságok kamarai előadójává, 1819. udvari tanácsossá, 1822. a galicziai kir. főkormányszék alelnökévé, 1823. államtanácsossá, 1825. a cs. kir. udvari közönséges és pénzügyi kamara alelnökévé, 1825. szept. 9. gróffá neveztetett; 1826. m. kir. udvari alkanczellár és kir. főudvarmester lett, mint ilyen az ország zászlósai s szent István középkeresztes vitézei közé emeltetett, végre 1828. ápr. 15. m. kir. udvari főkanczellár és a szent István-rend kanczellárja lett, s magas hivatalát máj. 1. átvette, ugyanazon évi jún. 9. borsodmegyei főispánságába is beiktattatott. Birta a szardiniai kir. sz. Móricz és Lázár briliantos nagy keresztjének a rendjét stb. A m. tudom. akadémia igazgatósági taggá választatván, mely kir. helybenhagyással 1830. nov. 17. hirdettetett ki Pozsonyban; később a bécsi tudom. akadémia is tiszteleti tagjául választá. Nem volt képes az udvarnál mindig érvényt szerezni a magyar érdekeknek, sőt éppen szabadelvű irányzata miatt 1836-ban főkanczellári tisztségétől fölmentetett és a toskánai udvarnál ausztriai követ és meghatalmazott miniszter lett. Flórenczben tartózkodása alatt nagynevű festészünket, Markó Károlyt nemeslelkűen pártfogolta, segélyezte. Utóbb lemondván a követségről, státusminiszteri ranggal Pisában élt, majd egészen visszavonult a közéletből, előbb Velenczében, azután Bécsben tartózkodva, végnapjaira a Bécs melletti szentkereszti kolostorba vonult, hol 1862. ápr. 21. meghalt. Halála után kanczelláriai egykori hátramaradt iratait bepecsételt csomagban a cs. kir. fölség kezeihez kivánta juttatni. Nejétől, báró Sumlanszka Szidóniától egyetlen leánya, Ada szintén elhalt.
Munkái:
1. Nagymélt. Revisnyei gróf Reviczky Ádám T. Ns. Borsod vármegye főispánjának; főispáni székében és méltóságában; Nagy meltsgú és Főt. Felső-Eőri Pyrker János László úr, egri Pátriárka ersek... által végben ment béiktatása; valamint ezen főispáni pompás béiktatást megelőzve T. Ns Borsod vmegye több rendbeli deputátiói által mind Nagymeltgú gróf és fő-ispán, mind Nagymeltgú és Ft. kir. biztos uraknak volt köszöntéseik alkalmatosságával mondott és tartott beszédek. Miskolcz, 1828. (R. beszéde, B. Barkóczy László, Palóczy László, Pyrker László, Vay Ábrahám és többek beszédével együtt.)
2. Borsodmegye restauratiója alkalmával mondott beszédek. U. ott, 1829. (R. Lonovics József, Vay Ábrahám, Palóczy László s többektől.)
Arczképe: rézmetszet, rajzolta Hofbauer, metsz. A. R. pesten 1858. (az Ehrenreich-féle gyűjtemény 16. füzetében); rézm. Torschtól (Rajzolatok 1835. II. 45. sz.-hoz) és F. Jos. Sürchtől; fametszet F. Cosandiertől és kőnyomat (M. Mágnások életrajzai és arczképei IV. 1863).
Hazai s Külf. Tudósítások 1828. I. 45. sz.
Gemeinnützige Blätter 1828. 95. sz. arczk.
Spiegel 1833. 29. sz. arczk.
Rajzolatok 1835. II. 45. sz. arczk.
Sürgöny 1862. 97. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 727., 737. l.
M. Akadémiai Almanach 1863. 314. l.
M. Mágnások életrajzai és arczképei. Pest, 1863. IV. füz.
Egyet. M. Encyclopaedia. Bpest, 1874. XII. 207. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXV. 389. l.
Borsodmegyei Lapok 1884. 33. sz.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.