Révay László (szklabinai és blatniczai, trebosztói báró),
cs. kir. tanácsos és hadi biztos, R. Márton alispán (ki maga is családi naplót írt s 1630. szept. 20. halt el) és Eszterházy Zsófia fia, szül. 1600. febr. 7. Madocsányban (Liptóm.); már hat éves korában a szentpéteri iskolába kezdett járni, 1610-ben a turócz-szent-mártoni iskolába adták szülői; 1614-ben Körmöczre került, 1615. nov. 25. két öcscsével együtt a bártfai iskola tanulója lett és ott tanult 1618. júl. 23-ig, a mikor szülői haza vitték őt. Kitűnő befolyással volt reá azon gyakorlati életiskola, melyet 1619 tavaszától anyai nagybátyja Eszterházy Miklós, akkor zólyommmegyei főispán mellett mint apród zólyommegyei főispán mellett mint apród Zólyomban töltött; a ki őt csakhamar titkárságra emelte és mint királyi biztos a Bethlen Gáborral történt békealkudozásokra magával vitte Nagy-Károlyba. Innét R. Pozsonyba ment édes anyja halálos ágyához. Azonközben Bethlennel a háború ismét kiujult, de R. nem mehetett ura után Lánzsérra, hanem kényszeríttetett Illésházy Gáspárral menni a beszterczebányai gyűlésre. «Ott értvén, ezek saját szavai, hogy Bethlen szolgájává akarta tenni, egyébiránt el nem kerülhettem, hanem portai utat kellett előmbe vennem. Mivel szintén akkor Dóczi István uram Rimay Jánossal az hat confoederatus ország követeivel együtt affelé expediáltattak, ez alkalmatossággal Dóczi uram mellé advám magamat, elmentem.» A 20 éves ifjú, ki tán szivesebben ment Bethlen részén is a keleti útra, mint a hogy később naplójába jegyezte. 1620. aug. 28. indult Konstantinápolyba útjára és nov. 14-én érkezett oda; és onnét nem csekély tapasztalatokkal jött 1621. máj. 20. Erdélyen keresztül haza. Július 25. már Zsarnóczán (Barsm.) volt, honnét Dóczi őt haza küldötte, és júl. 26. haza is ért Trebosztóra (Turóczmegye). Még ugyanazon évben ismét visszatért nagybátyjához, Eszterházyhoz Kis-Martonba és mellette maradt nyolcz évig. Eszterházy Miklós 1622. országbiróvá és 14 nappal utóbb érsekujvári és a hegyaljai végházak főkapitányává neveztetett ki, 1625. pedig nádorrrá választatott. R.-nak tehát a nagy ember mellett bő alkalma volt magát az országos ügyek kezelése iránt tájékoztatni, alaposan kiképezhetni s mint országos főkapitány mellett a hadi téren is tapasztalatok gyűjteni. 1623. nov. 9. részt vett az érsekujvárról visszavonuló boszniai török had megtámadásában Nyárhidnál, midőn 2015 rabot megszabadított és 50,000 frtnál értékesebb zsákmányt ejtett; de részt vett november 30. azon csatában is, melyben Csúznál, Turénál az egri, kanizsai török hadat a mieink győzelmesen megvertek és ismét tetemes zsákmányt ejtettek. 1626-ban mint királyi biztost küldötte a nádor a morvai szorosok őrzésére. Nagybátyja befolyásának tulajdonítható, hogy 1627. ápr. 30. a protestáns áttért a róm. kath. egyházba. 1629. aug. elhagyta a nádor udvarát. 1630. jún. 30. feleségül vette homonnai Drugeth Erzsébetet. 1632-ben Beczkó vár kapitánya volt. 1635-ben testvérével együtt báróságra emeltetett. 1638. III. Ferdinánd kir. biztossá nevezte és husvét előtt négy zászlóalj muskatérossal küldötte Szathmárba. Midőn 1644-ben II. Rákóczy György a svédekkel szövetkezve III. Ferdinand ellen hadat indított, R. az egész magyar és német hadsereg mellé tábori főbiztosul neveztetett és márcz. 22. Galgóczon táborba szállott; a nádor szept. 26. őt bízta meg, hogy Hódossy Ferencz elpártolt várkapitányt Lednicz várában ostromolja, a ki nov. 4-ig folyt ostrom után megadta magát. 1647-ben az ország határainak megvizsgálására biztosul, úgy a lengyel királyhoz követségbe volt kinevezve. 1648. a pozsonyi vár kapitánya lett és a város közti határkérdések eligazítására küldetett ki a király által. Az 1655. országgyűlésen szintén a határvizsgáló-bizottság egyik tagjául és a róm. császárhoz küldött követségnek is tagjául választatott. Érdemei elismeréseül és szenvedett temérdek kárának pótlásául a király még ez évben 114 gyémánttal ékített drága művet (násfát) ajándékozott és 3000 frtot utalványozott neki. 1666-ban tett végrendeletet, melyből kitűnik, hogy a beczkói, vágbeszterczei, trencsényi, csejtei, nyitrai és trebosztói (Turóczm.) uradalmak részein kívül Szent-György vár és uradalomnak egy felét (Pestm.), Liska uradalmat Lengyelországban, továbbá Panyit, Beregszegh, Tót-Soók, Galgócz és Bori helységbeli részeket szerzett volt. Meghalt 1667-ben és eltemettetett előbb kimult hitvese mellé a beczkói plébánia templomba.
Magyar naplótöredéket hagyott hátra 1600-1661-ből, melyet közölt Dualszky János beczkói plébános a Tört. Tár III. 1857. 245-252. lapjain és Iteneris Constantinopolitani vera descriptio 1620-1621. u. ott, 253-54. l. Ipolyi Arnold kiegészítésül a R. által irt Révay-család naplóját 1555-1661-ig az Új. M. Múzeum I. kötetében. Az eredeti kézirat megvan a m. n. múzeumi kézirati osztályában «Memorabilia» cz. ívrét 93 levél.
Arczképe: rézmetszet 1645-ből Wiedemanntól.
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 694., 705. l.
Vasárnapi Ujság 1863. 82. sz. arczk. (1645.).