Révay Lajos (szklabinai és blatniczai),
ev. ref. lelkész, R. András (kinek őse R. András, a R.-nemzetség treboszto-bisztricskai ágából 1722-ben költözött Erdélybe) és szövérdi Szövérdfy Rozália fia, szül. 1837. okt. 14. Székely-Keresztúron, hol az unitáriusok alsó fokú középiskolájában 1846-ban kezdette tanulását, de már 1848-ban a szabadságharcz kitörésekor félbeszakította tanulói pályáját, és csak 1851-ben jöttek az oláhok által kétízben kirabolt szegény szülei azon helyzetbe, hogy fiukat a székely-udvarhelyi ev. ref. iskolában mint szolga-tanulót elhelyezhessék. 1857-ben lépett a VII. oszt.-ba; ekkor a gróf Haller József gyermekei mellett házi nevelői állást foglalt el és magánszorgalommal végezte középiskolai tanulmányait 1860-ban. Azon év szept. 1-én Kolozsvárt, az akkor ott székelt Bethlen-főiskola theologiai fakultásába vétetett fel. Az 1862-63. tanévben a kolozsvári ev. ref. iskolánál köztanítónak alkalmazták. 1863 őszén az ilyefalvi egyház papjának választotta s báró Radák Istvánné, gróf Rhédey Klára is udvari papjává választotta. 1878. decz. 15. a sepsi-szent-györgyi ev. ref. egyház lelkészi állását foglalta el, hol a város és Háromszék kulturális ügyeinek előmozdításán működött; több társadalmi intézménynek elnöke, alelnöke s igazgatósági választmányi tagja volt; papi szónoklataival is kitűnt 1889. aug. 16. történt haláláig.
Egyházi beszédei a Szász Gerő által szerkesztett Prédikátori Tárban (Uj Folyam I. és II. kötet) jelentek meg; mint a Nemere, később a Székely Nemzet állandó munkatársa, társadalmi s nevelésügyi czikkeket írt.
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 218. lap.
Vasárnapi Ujság 1889. 34. sz. (Nekr.) és Domby Lajos jegyzetei (családi közlés után).