bányászati kezelőtiszt, szül. 1856. okt. 2. Abrudbányán (Alsó-Fehérm.); középiskolai tanulmányait a kolozsvári kegyes-tanítórendiek főgymnasiumában, majd Brassóban a róm. kath. főgymnasiumban végzete; Kolozsvárt az egyetemre iratkozott be bölcselethallgatónak. 1881 óta államszolgálatban áll Nagyágon (Hunyadm.) a bányaigazgatóságnál mint kezelőtiszt és az ottani bányászati intézet segédtanára s az Emke nagyági körének titkára és pénztárnoka. Oblatek családi nevét 1882-ben változtatta Révaira. Az erdélyi Múzeum-egyletnél két ízben nyert pályadíjat elbeszélő közleménynyel, az egylet 1905-ben tagjai közé is választotta.
Költeményei (eredetiek és ruménból fordítottak) és elbeszélései vannak 1875-től fogva a Fővárosi Lapokban, az Ország-Világban, a Vasárnapi Ujságban (1902., 1903., 1905.) és az Ujságban; ez idő szerint versei és elbeszélései csaknem hetenként jelennek meg a fővárosi és vidéki lapokban.
Munkái:
1. Aranyos Erzsike megérkezett. Versek. Déva, 1904. (Ism. Vasárnapi Ujság 27.
2. Rákóczi. Elbeszélő költemény. Hely. és év n.
3. Cosbus György költeményei. Román eredetiből ford. Előszóval ellátta Alexics György. U. ott, 1906.
Népszínműveit vidéki színházak adják elő.
Vasárnapi Ujság 1905. 50. sz.
Századunk Névváltoztatásai 1895. 189. l.
A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok. (Zászló János jegyezetei).