Révay János Antal (szklabinai és blatniczai gróf),
szegedi püspök, val. b. t. tanácsos, Turócz vármegye örökös főispánja, R. János gróf, kis. tanácsos és báró bossányi Bossányi Juliánna fia, szül. 1748. aug. 8. Csaszkóczon (Turóczm.); Nagyszombatban tanult, hol a bölcseletet elvégezte, mire a bécsi Teréziánumba küldték, hol a törvényeket és theologiát hallgatta; innét Pestre jött, hogy a jogi ismeretekben gyakorolja magát, azért szorgalmasan eljárt a főtörvényszék, királyi és hétszemélyes tábla üléseire. Több évi Pesten tartózkodás után jabloniczai jószágára ment, hol pappá szentelték és Migazzi Kristóf bécsi érsek tanácsára Rómába utazott; 1771-ben Majlandba jutott, hol jelen volt Ferdinand főherczegnek Beatrix modenai herczegnővel történt egybekelésén. Rómában XIV. Kelemen pápa szivesen fogadta, sőt az asztalához is meghívta; fölhasználva az itt tartózkodást, hogy a papi hivatalra kellőleg elkészüljön, sűrűn látogatta a rota cz. törvényszéket. Meglátogatta Nápolyt és két év mulva az adriai tengeren visszatért hazájába. Még egy évet töltött Nagyszombatban, hol a consistoriumban a még szükséges ismereteket megszerezte. 1774-ben Mária Terézia királynő szepesi kanonokká nevezte ki, hol munkásságát azzal kezdte, hogy a szepesi káptalan templomát megújítatta. II. József császár 1783-ban nyitrai nagypréposttá tette őt és még azon év decz. 26. gróf Révay Antal nyitrai püspök elhalálozván, négy évig ott a püspök-helyettesi hivatalt viselte. 1788. ápr. 7. szepesi püspökké neveztetett ki. Elrendelte, hogy püspökségében évenként négyszer konvent név alatt kerületi gyűlés tartassék; ezen gyűléseken tartozott minden pap megjelenni és theologiai írott munkát előmutatni, melyek a püspök elnöklete alatt felolvastattak. A töpliczi és savniki omladozó templomot újonnan építtette; Widerniken pedig saját költségén újat építtetett; több iskolát, mint az almásit, savnikit sat. alapított. 1793-ban Sándor Leopold nádor a galicziai-magyar határszélek megigazítására kiküldött bizottságnak fejévé tette. I. Ferencz király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki, egyszersmind megbízta, hogy gróf Révay Pétert először Thurócz, aztán Árva vármegye főispáni székébe, nemkülönben gróf Csáky Józsefet a szepesi kir. biztosságba iktassa be. Az 1805. szerencsétlen háború alkalmával, hogy a pénzbelileg megszorult államon segítsen, minden megtakarított pénzét és ezüstjét a haza oltárára áldozta. A lublói fürdőben a beteg látogatók számára számos épületet és egy kápolnát építtetett. Lőcsén és Podolinban sok szegény tanulót táplált és ösztöndíjakat alapított; a szorgalmas tanulók közt pedig jutalmakat osztatott ki. Az irgalmas barátok számára Iglón alapítványt tett. Egyik fő erényének mondják, hogy a más vallásfelekezeteken levők iránt barátságos és türelmes volt. Az 1805. pozsonyi országgyűlésre ment; azonban útközben megbetegedett és visszatért. Meghalt 1806. jan. 9. Savnikon.
Munkája: Sermo die inaugurationis in supremum comitem i. prov. Scepusiensis exc. Dni Josephi e comitibus Csáky de Keresztszegh, terrae Scepusiens. perp. ac supr. comitis, dictus per ... Leutschoviae, 1796.
Kissko, Martinus, Oratio funebris die 4. Martii 1806. Leutschoviae, 1806.
Hazai Tudósítások 1806. 44. sz.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus. Pest, 1816. III. 223-239. l.
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 698., 717. l.
Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 378. l.
Petrik Bibliogr.