ügyvéd, R. György honvédezredes testvérbátyja, szül. 1827. deczember 4. Szklenón (Turóczmegye); a gymnasiumot Körmöczbányán és Esztergomban végezte, azután Kopácsy József primás a növendékpapok közé fölvette; e minőségben három évet töltött és mint ilyen végezte a bölcseletet és az első évi theologiát; ekkor elhagyta a papi pályát és jogi tanulmányokba fogott; az első évet Temesvárt nyilvánosan, a másodikat mint magántanuló Győrött (ezidő szerint Csécsényben a szarvaskendi Sibrik-családnál lévén nevelő) végezte. Nyilvános pályáját 1848-ban Zólyom vármegyében kezdte Plathy Györgynél, Zólyommegye másod-alispánjánál, mint joggyakornok, majd rövid időre ugyanezen megye esküttje lett. 1848. szept. mint őrmester lépett a zólyomi zászlóaljba (mely a 17. majd 64. sz. viselte). Részt vett a felsőmagyarországi hadjáratban; decz. végén Komáromban került zászlóaljával; vegig élte 1849-ben az ostromot és részt vett a jún., júl. csallóközi és komáromi csatákban, végre az aug. 3. ácsi csatában érdemrendet nyert; végül Aschermann tábornoknak, a komáromi parancsnoknak segédtisztje volt. A szabadságharcz után az osztrákok részéről sok zaklatásnak volt kitéve, mert az a gyanú terhelte, hogy a külföldre menekült emigransoknak a hazai körökkel való levelezést közvetíti. 1860-ban Somogymegyében mint törvényszéki ülnök és telekkönyvi előadó foglalt állást. 1865-ben Esztergom város főbirája és törvényszéki elnöke lett s e minőségben 1867-ig szolgált, mikor az ügyvédi pályára lépett. 1889-ben Pozsonyba költözött, hol a Toldy-körnek több évig elnöke volt. Meghalt 1899. február 23. Pozsonyban.
Czikkei az Életképekben (1876. Franczia fogságom, Kisfaludy Sándor kézirata és kiadatlan költeményei, 1877. Zách Klára egy olasz krónikában); az Esztergom cz. lapban (1878. 5., 6., 16-23. és 42., 44. sz. könyvism., 15. sz. Kazinczy Ferencz és Rumy Károly, 1-36. sz. La Valliére herczegnő élete, francziából, 1879. 19-30. Egy honvéd naplója); a Honban (1879. okt. 24. Németek az Osztrák-Magyar birodalomban, 276-278. sz. Egy epizod 1848-ból, 1880. 30., 31. sz. A magyar Danteról); a Vasárnapi Ujságban (1880. Esztergom története, 1882. és 1884. Adalékok az alkotmány visszaállítása történetéhez, Simor János bibornok mint műgyűjtő és műpártoló); a Mátravidékben (1880. 18., 198. sz. Petrarca Laurája); a Művészeti Szemlébe (1880. Metszetek, képrajzok); az Ország-Világban (1880. 15. sz. könyvism.); az Esztergomi Közlönyben (1880. 25., 26. sz. Don Gomez. Satyra. Írta Nequerdqui Piroucha); a M. Koronában (1880. 265., 266. sz. Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából, 299. sz. könyvism., 1884. 166-170. sz. A vallás befolyása Róma költészetére, 192-206. sz. A vallás befolyása a keresztény költészetre); az Ellenőrben (1881. 397-405. sz. A klasszikus-romantikus festészet); a Budapesti Szemlében (1883. Itália költészetéből, A szerzetes költők, felolv. 1882. febr. a Kisfaludy-Társaságban); a Koszorúban (1883. A vallás befolyása Shakespeare, felolv. a Petőfi-Társaságban, 1884. A kereszténység mint plasztikai képző, 1885. Dante-tanulmányok Italiában, Az olasz eposz kútfői); a Hazánkban (1884. A 64-ik honvéd-zászlóalj története); a Nyugatmagyarországi Híradóban (1891. 37. sz. Nóra, czáfolat Lázárral, 49. sz. könyvism., 1892. 39. sz. könyvism.); az Irodalomtört. Közleményekben (1892. A humanismus jelleme, 1893. Magyar befolyás az olasz karolingi mondákra és a Roland-regékre); írt még a Somogyba, Magyar Sajtóba és a Zala-Somogyi Közlönybe.
Munkái:
1. A telekkönyvi törvények magyarázata gyakorlati példákkal, felvilágosító jegyzetekkel és mintázatokkal... Pest, 1862.
2. Telekkönyvi példánytár, azaz: mint kell a telekkönyvi kérvényeket készítni, felszerelni s hogy kell szerződéseket, adósleveleket kiállítni, hogy betáblázhatók legyenek. Kaposvár, 1863.
3. Pausanias. Trag. 5. felv. Esztergom, 1866. (Ism. Esztergom és Vidéke 1888. 79., 80. sz.)
4. Vallás és művészet szépészeti kapcsolatban. U. ott, 1869. (Korkérdések IX., X.)
5. Petrarca mint hazafi, tudós és költő. Bpest, 1875. (M. Könyvesház 12.).
6. Hrotsuita álláspontja a mysteriumok és fejlett dráma közt. Esztergom, 1876. (Ism. Budapesti Szemle XII., Hon 139. sz.).
7. Az esztergomi primási kép- és metszettár, s annak műirodalma culturtörténeti szempontból. Bpest, 1879. (Különny. a M. Korona 270-278. sz. Ism. Koszorú 1880., Esztergom és vidéke 66. sz.).
8. Petrarca és Kisfaludy Sándor. Irodalomtörténeti tanulmány. U. ott, 1880. (Ism. M. Sion, Esztergom és Vidéke 68. sz. M. Korona 122. sz.).
9. Itália költészete a középkorban. A m. tudom. Akadémia által segélyezett kiadás. U. ott, 1887. (Ism. Új M. Sion, Bud. Szemle L., Nemzet 177. sz. Vasárnapi Ujság 272. l., Irod. Értesítő 1888. 3. sz.).
Kéziratban: Italia költészete a renaissance-korban; Vallás és költészet kölcsönös befolyása; Ariosto.
Szerkesztette az Esztergom cz. hetilapot 1877-79-ben.
Álnevei és jegyei: Somogyi, Garami, Pauson, a skorpió jegy és ¤ a M. Sajtóban (1860-61), Zalasomogyi Közlönyben 1860-64., Honban, Ország-Világban, Vasárnapi Ujságban, Ellenőrben 1879-80. s az itt felsorolt lapokban később is.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1887.
Figyelő XXIV. 1888. 230. l.
Zelliger Alajos, Esztergom vármegyi irók. Bpest, 1888. 177. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 501. l.
Budapesti Hírlap 1899. 59. sz.
Vasárnapi Ujság 1899. 10. sz. (Nekr.).
Az esztergomi főgymnasium 1902. Értesítője
Nyugatmagyarországi Hiradó 1902. márcz. 30. sz. és önéletrajzi adatok.