ügyvéd, a soproni ág. ev. lyceumban tanult, hol a magyar társaság tagja volt; 1844-ben másodévi joghallgatónak Győrbe ment. 1846-ban mint királyi táblai jegyző Pestre költözött, üres óráit, melyeket joggyakornoki és nevelői elfoglaltságai hagytak az Aeneis fordításának szentelte. Toldy a fordítót szivesen fogadta és buzdította, sőt a Kisfaludy-Társaság 1847. május 27. tartott ülésében abból néhány száz verset felolvasott és a Szépirodalmi Szemlében az első énekből mutatványt is közölt. Költői munkálatát 1850. és 1851-ben folytatta Pesten és Sopronban, hová mint ügyvéd az 1850. őszén átköltözött. Az 1854. évi tavaszszal bekövetkezett ügyvédrendezés alkalmával Felső-Pulyára (Sopronmegye), 1857-ben pedig folyamodására Kőszegre helyeztetett át. 1862. szept. 28. Kőszegen meghalt 38. évében. Virgil Aeneisének fordítását még fiatalok 1841-ben kezdé és 1859 végén fejezte be; meghalt a nélkül, hogy megérte volna műve kiadását. Barátjára Horváth Károlyra bízta ezt. Megható a levél, melyben a halálát érző intézkedik műve felől. «A kór, ugymond, Aeneisem szüleménye, úgy elfogott, hogy tüdőmre adva magát, nem sokára sirba viend. De épen e körülmény okozza, hogy hozzád fordulok; ha már vesztem okozza az Aeneis, szeretnék miatta örömet is élvezni. E végett akarlak én téged valamire kérni. S ez nem kevesebb, mint hogy szerezz nekem kiadót, vagy add ki magad». Barátja teljesíté kérelmét. Hennicke győri könyvárusban kiadóra talált, de a fordító örömélvezetét meghiusítá a halál.
Munkája: P. Virgilius Maro Aeneise. Ford. Győr, 1863. (Előszóval és életrajzi adatokkal Horváth Károlytól. Ism. Koszorú 1863.)
Petrik Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1865. 11. sz.