m. kir. nyug. miniszteri tanácsos, mérnök, a fővárosi közmunkatanácsnál, osztályfőnök, a m. tudom. akadémia levelező tagja. R. Mátyás megyei orvos fia, szül. 1813. márcz. 1. Temesvárt, hol a gymnasiumban tanult, 1829-ben Szegeden bölcseletet hallgatott, melynek befejezése után Scheich József Temesvár városi főmérnökéhez, azután pedig az ottani kincstári építő-hivatalhoz ment gyakorlatra, honnét két évi praxis után Pestre jött, a hol 1831 végétől fogva a mérnöki tanfolyamot hallgatta s azt 1833-ban bevégezte. Alkalmazást nyert a hajdani országos építészeti főigazgatóság felügyelete alatt működő Duna-térképezési intézetnél, honnét a Tisza és Maros folyók völgyein épen akkor megindult térképezési fölvételekhez segédmérnökül rendeltetvén ki, a két folyó völgyületén, Máramarostól Titelig és Szegedtől Erdélyország határáig folyt háromszögelési fölvételek, vízszín-megállapítások, vízemésztési mérések és hasonló vízműtani kérdések megoldásával közhasznú munkát végzett. Ezen munkálatokat 1833-tól 1837-ig sikerrel is folytatta és nagyobbára be is végezte. R. tevékenysége új foglalkozást nyert az első magyar lóvonatú vaspálya tervezése és építésénél Pozsonytól Nagyszombatig, hova az országos építészeti igazgatóságtól küldetett ki. 1838-ban működő mérnöknek neveztetett ki a Duna-térképezési hivatalnál; 1839-ben pedig rendes hivatalnok, úgynevezett rajzoló lett az országos építészeti igazgatóságnál. A fentérintett vasúti munka befejezése után tehát Budára költözött. Miután az 1848. magyar kormány a székesfehérvár-budai és a pest-debreczeni vonalak tanulmányozására s tervezésére kiküldte, a szabadságharcz után hadi törvényszék elé állíttatott, de miután elítéltetésére lényeges ok nem létezett, ismét visszanyerte szabadságát. A következő korszakban az akkori helytartósági osztály építészeti igazgatóságánál alkalmaztatott, hol mint elsőrendű mérnök a középítészetet vezette, úgy hogy két év mulva valóságos építész-mérnökké vált. Mint ilyen nagy szenvedélylyel folytatta pályáját és húsz évig a főváros területén fölmerült építési ügyekben mérvadó lett az ő nézete s véleménye. Ezen időben történt, hogy a Duna-gőzhajózási társaság pályázatot nyitott az alsó Duna-rakpart létesítése ügyében. A pályázók közt R. munkáját fogadták el és az építés véghezvitelével ő bizatott meg; ezzel kapcsolatosan építette későbben a csatlakozó felső- és alsó Duna-rakpartot. A rakpartok létesítése körül szerzett érdemeiért a Ferencz József-rendjel keresztjével diszíttetett fel. Amaz időben hivatalból bizatott meg az országban megindított száraz építkezés vezetésével, nevezetesen a váczi fegyház, valamint a budai kapuczinusok zárdájának felépítése és gyökeres átalakításával; ugyanakkor tervezé a roskatag állapotú kincstári Lukács-fürdő újjáépítését, mely felügyelete alatt végre is hajtatott. Ez alkalommal szerkesztett egy igen érdekes emlékiratot a Császár- és Lukács-fürdő tulajdonosai közt évek óta villogó perlekedések végképeni megszüntetése érdekében. 1860 elején az országnak helytartósági osztályai Budán pontosultak össze s ezen egyesítés folytán számos hivatalnok rendelkezés alá került; ezen sorsban ő is részesült. Ez nem zavará meg kitartó szorgalmát; ezen idő alatt készítette az állam- és délivaspálya összekapcsolása czéljából szerzett tervezetet, mely szerint a két vasúti főindóház a Margit-szigeten alól összesített Dunán át építendő vas-híd és vaspálya által akként köttetett volna össze, hogy az összekapcsolódó főpályának egy mellékágazata a két fővárost közvetlen érintkezésbe hozta volna a Zugliget kies környékével. Ugyanekkor különös előszeretettel foglalkozott a Buda és Pest közötti Duna szabályozásának nagy horderejű eszméjével; ennek megfelelőleg pontos méréseket hajtott végre saját költségén. Ezen tárgyban írt munkája nagy feltűnést keltett és 1865. decz. 10. a m. tudom. akadémia levelező tagjai sorába választotta. Az általa tervezett pesti hajózható csatorna létrehozására egész szellemi erejét és anyagi tehetségét fordította; Pest városa már a tervezetet végrehajtani óhajtotta, midőn bekövetkezett az 1867. fordulópont és az önálló miniszteriumnak fő eszméi inkább szellemi irányt követtek, mint sem hogy anyagi kérdések nyomában haladtak volna; azért R. tervének kivitele elmaradt. E helyett a kormány a király koronázási ünnepélyének berendezését reá bízta. Ezen alkalommal tanusított tevékenységeért a vaskorona rendet és a vele járó nemességhez csatolt «temesi» előnevet kapta. A magyar miniszterium alakulásával osztálytanácsos lett és a középítészeti osztály ügyeinek vezetésével bizatott meg. A két főváros közötti Dunafolyam szabályozása ez időben szavaztatott meg az országgyűlés által: R. a megindított szabályozást kezdettől fogva nagy érdekkel kisérte s tevékeny részt vett annak kivitelében és a szabályozás érdekében felállított hivatalos szakbizottmány minden nevezetesebb tanácskozásában is. A két főváros egyesítése, rendezése és általános szépítésére fölállított közmunka-tanács által a tényleges végrehajtással megbízott szakosztály főnökéül R. választatott meg; hogy ezen feladatának eleget tegyen, azonnal külföldre utazott; körútjában Európa legnevezetesebb pontjait, mint London, Páris, Berlin, München, valamint az olasz fővárosokat is saját költségén látogatta meg: azután két alaptervvel lépett fel, mely biztos irányt jelölt ki azoknak, kik később folytatták azon művek végrehajtását. Közreműködött még a pesti kör- és sugárút tényleges helyreállítása ügyében; kidolgozta az országos építési rendszabályt, valamint a főváros földalatti csatornázásának programmját; tevékeny részt vett azonkívül az állatkert létesítésében, jelesen annak gyakorlati berendezésében. Nejének 1873-ban történt halála mélyen sújtotta s hanyatló egészségének helyreállítása végett a gleichenbergi fürdő ismételten fölkereste. Közbejött nyugalmaztatása még növelte testi szenvedéseit. Meghalt 1874. decz. 9. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1876. márczius 27. Fest Vilmos tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Duna-szabályozás Buda és Pest között, a Csepelsziget s a soroksári Duna-ág balpartján fekvő ártér ármentesítése. Három javaslat. (Kézirat helyetti nyomtatvány). Pest, 1865. Két térképpel és egy fényképpel. (Németül. U. ott, 1865.).
2. A pesti Duna-csatorna s a hozzá kapcsolt minden remények valósítására alkalmas utak és módokról. Közgazdasági és mértani tanulmány. Akadémiai székfoglaló. U. ott, 1867. (Különnyomat a m. tudom. akadémia math. és term.-tud. Értesítője VI. kötetéből).
3. A műszaki osztály igazgatójának előterjesztései a Budapesten létesítendő csatornarendszer megállapítása és végrehajtása tárgyában, a fővárosi közmunkák tanácsának illető határozataival együtt. Egy kőnyom. átnézeti tervvel a Budapest fővárosi csatornázási programm iránti jelentéshez. Bpest, 1873.
Magyarország és a Nagyvilág 1865. 1. sz. arczk.
Hazánk s a Külföld 1865. 39. sz. arczk., 1871. 12. sz. arczk.
Fest Vilmos, Temesi Reitter Ferencz emléke. Bpest, 1876. (Értekezések a mathem. tud. köréből IV. 9.).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Sárközy Imre, Régibb vizi mérnökeink életéből. Bpest, 1897. 27. l. arczk. és gyászjelentés.